2009. december 24., csütörtök



Senki ne legyen egyedül Karácsonykor! Szeretetben, és biztonságban legyen minden gyermek, azt kívánom ez ne csak ma, örökre így legyen!
Békés Boldog ünnepeket mindenkinek !

2009. december 21., hétfő

Karácsonyi képek
a href="http://www.puszika.hu/glitter/idezetek/karacsonyi" TITLE="Karácsonyi idézetek">Karácsonyi idézetek

2009. december 20., vasárnap

Meghalt Brittany Murphy



Brittany Murphy vasárnap reggel szívmegállás következtében elhunyt - jelentette a TMZ. A színésznő Los Angeles-i otthonához nyolc órakor hívták ki a mentőket. A TMZ forrásai szerint Murphy édesanyja a zuhany alatt talált rá a lányára eszméletlen állapotban. A helyszínre érkező mentősök szívmegállást diagnosztizáltak, megpróbálták újraéleszteni, de a színésznő szervezete nem reagált az újraélesztési kísérletekre. A Cedars-Sinai kórházba érkezése után nem sokkal Murphy-t halottnak nyilvánították. 32 éves volt.
Forrás: [origo]
Brittany Murphy A por című filmben


Brittany Murphy az 1995-ös Spinédzserek című filmben tűnt fel, amelyben Tait, a gimibe újonnan érkező kissé béna csajt játszotta, akit szárnya alá vesz az Alica Silverstone által alakított főhős. Főszerepet játszott a Szerelem és egyéb katasztrófák, a Nagydumás kiscsajok és a Magánürügy című filmekben. Szerepelt az Észvesztő-ben, a Sin City-ben, a Ne szólj száj!-ban, A halott lány-ban, valamint Eminem barátnőjét játszotta a Nyolc mérföld-ben. A por című filmjét szombaton este sugározta az m1.

Idén áprilisban szerepet kapott a Sylvester Stallone rendezésében készülő The Expendables-ben, de május végén már arról jött hír, hogy a figuráját kiírták a filmből. Novemberben a The Caller című filmet kezdte el forgatni Puerto Ricóban, de a producerek "művészi véleménykülönbségek"-re hivatkozva pár nap után megváltak tőle, és az Alkonyat-filmekből ismert Rachelle Lefevre vette át a szerepét.

A The Wrap nevű filmes honlap szerint a Something Wicked című utolsó befejezett filmje forgatásán Murphy "alig volt magánál", a felvételek alatt többször összeesett, és az alkotók kénytelenek voltak átírni a jeleneteit. Murphy intenzív droghasználata már egy ideje szóbeszéd tárgya volt filmes körökben, a Saturday Night Live című szkeccsműsor december 5-i adásában is a drogozása miatt élcelődtek a színésznőn.


Az ostobaság halált okozott megint, és bár nem feltétlen voltam rajongója a hölgynek, de elképeszt, hogy vannak emberek akik fiatal életükben inkább vállalják a drog okozta tudatlanságot, és a következményként beálló halált, mint erőt venni magukon, és felvállalni a tudatos életet. Minden embernek vannak nehéz időszakai, de a menekülés főleg az ilyen menekülés a lehetőségét is elveszi , hogy az ember esélyét adjon magának az életre. Ha egyszer vége lesz, és tudjuk, hogy ez mindenkinél természetese biológiai folyamat, amit nem feltétlen fogadunk jó szívvel, de igenis adjunk lehetőséget magunknak arra, hogy a szépen, még ha nehezen is, de szépen leélt tartalmas életünk végén aludjunk el békességben. 32 éves fiatal nő, aki előtt ott állt az élet, és a szíve úgy dönt, nem dobog tovább. Elkeserítő az a menekülés amit ezek a fiatal emberek magukkal tesznek, nem a droghoz kell bátorság, hanem az élethez, és a megoldásokhoz. Most ő meghalt, és sajnos nincs, és nem is lesz egyedül butaságával. Csak remélni lehet, hogy lesz akinek több esze lesz, és az életet választja a csendes magányos halál helyett, ami lehet 80- 90 éves nagymamaként, nagypapaként, egy tartalmas szép élet után. Felesleges ostoba halál, szörnyű döntések miatt, és azt mondják így viselték el az életet. Gyáva ember aki nem mer szembe nézni a valósággal, ami néha messze nem olyan szörnyű, mint amilyennek látszik. Ha olyan szörnyű is, teljesen biztos, hogy senki nincs egyedül. Megoldások vannak, csak keresni kell. DE NEM DROGGAL, ÉS GYÓGYSZEREKKEL, CSAK JÓZAN ÉSSZEL!

2009. december 12., szombat

Betegség



Beteg vagyok. Elegem van ebből, hogy folyamatosan beteg vagyok, már mióta úgymond influenzás voltam. Köhögök, hőemelkedés, enyhe láz, és köhögök, köhögök, és ég a mellkasom mintha muszáj lenne neki. Elég volt. Túl egy doboz antibiotikumon, és a drága egyéb kellékeken amik állítólag gyógyulást hoznak, semmi nem történik. Továbbra is beteg vagyok, és egyre jobban fáj,emellett pedig gyűlölöm, mert nem én vagyok ha beteg vagyok. Át kellene aludni. Vajon ha az ember beteg , és nem kezd el több tonna gyógyszert hanem lefekszik , és napokig alszik, gyógyulva ébred majd fel? Tudom persze butaság, de itt a tuti immunrendszer, és ő közben nekem melózik nem?
Beteg vagyok, és gyűlölök beteg lenni. Gyűlölöm ha ki vagyok szolgáltatva valakinek vagy valaminek. Legyen az vírus, baktérium, vagy akár egy ember. Uralni szeretem, és akarom az életemet, és a vírusaimat is. Ők is az enyémek ha belém költöztek, a sajátjaim, le kell küzdjem őket, mert erős vagyok, ember vagyok, és nem tűrhetem, hogy apró lényecskék padlóra küldjenek. Hosszú volt ez az év, hosszú, és szürke. Ideje lenne felébredni, és egészségesen mosolyogni a világra, mert a hosszú szürkeség beteggé tesz. Beteggé, amit GYŰLÖLÖK!

2009. december 10., csütörtök

2009. december 7., hétfő

2009. november 21., szombat

2009. november 20., péntek

Morbid vicc


Elnézést érte, de ezt muszáj volt. Ezer vicc kering róla, H1N1, nem nagyon foglalkozom ilyesmivel, de ezt ma találtam, és nem tudtam elmenni mellette szó nélkül. :))

2009. november 17., kedd

http://www.orientpress.hu/portal.php?ReszletesHir=1&HirID=52760&ajanlo=RSS

2009. november 13., péntek

Influenza


MI A FENÉT KEZDJEK AZ ÚJ TÍPUSÚ NEM TOM HÁNY NEVŰ H1N1 INFLUENZÁVAL?
MI JELLEMZI EZT AZ "ÚJ" RÉGI NEM TUDOM MIKORI KÓRT?
ZAVARODOTTSÁG, KILÁTÁSTALANSÁG, DÖBBENET, KÖNNYŰ LEFOLYÁSÚ BETEGSÉG, SÚLYOS LEFOLYÁSÚ BETEGSÉG, HALÁL.
MEG VAN ŐRÜLVE AZ ORSZÁG, ÉN MEG NAPONTA NAGYOKAT PISLOGOK. NEM FOGOM IDE ÍRNI MIK JUTNAK EL HOZZÁM, ÉS SEM LÁZÍTANI SEM BÍZTATNI SENKIT NEM FOGOK, DE KI KELL MONDJA, ÍRJAM, HOGY BESOKALLOK ETTŐL AMI VAN KÖRÜLÖTTE. NINCS BIZALOM MÁR SENKIBEN, ÉS MINDEN OKUNK MEG IS VAN RÁ, HOGY ÍGY GONDOLKODUNK. VAJON MITŐL FÉLÜNK IGAZÁN? A GOND AZ, HOGY MÁR NEM A BETEGSÉGTŐL, SOKKAL INKÁBB ATTÓL, HOGY ROSSZ DÖNTÉSEKET HOZUNK, ÉS NINCS REÁLIS SEGÍTSÉG ELDÖNTENI MI LENNE A HELYES. GYEREKEK AKI A SZÜLEIK DÖNTÉSEIRE BÍZZÁK AZ ÉLETÜKET, ÉS SZÜLŐK AKIK IGYEKEZNEK OKOSAN , BIZTONSÁGOSAN DÖNTENI. SEMMI ÉRTELME AZ EGÉSZNEK, MERT HA FÉLEK IS CSAK FIGYELEM A DOLGOKAT, ÉS AZON TŰNŐDÖM VAJON MÁSOK , HOGY DÖNTENEK. MÁRA SZERETNÉK GYEREK LENNI, ÉS ANYÁMRA BÍZNI, HOGY TEGYEN MINDENT A LEGJOBB BELÁTÁSA SZERINT, ÉN PEDIG ELFOGADOM.
ő sem tud dönteni!

2009. november 9., hétfő

Ideges emberek


Miért van az, hogy vannak emberek akik képtelenek a mások által fellobbantott dühüket más módon levezetni, mint esetleg azokon akik hozzá a leginkább közel állnak. Ha feldühít valami, vagy valaki, igyekszem távol tartani magam másoktól, míg a dühöm szunnyadni nem kezd, vagy elmondom annak, aki okozta a haragom. Nem vezetem le senkin aki nem érintett az ügyben, hisz nem érdemli meg, hogy rajta verjem le a port. Ismerek pár embert aki képtelen az indulatait vissza fogni, vagy önmaga számára elfogadhatóvá tenni, megtalálni a megoldást arra, hogy ne keserítse meg a másik ember életét indokolatlan haragjával. Nehezen értem meg, mitől lesz valaki ilyen, és miért nem képes leküzdeni a dolgot, elfogadni azt, hogy bizony az élet nem habos torta, de egészen elviselhető is tud lenni, ha meglátjuk benne a jót. Mert van benne, csak nyitott szemmel kell járni. Míg dühöngünk, nem vesszük észre az idő múlik, és olyan dolgokat hagyunk ki, amik egyszer vissza nézve mosolygósabbá , és könnyebbé tehetik az öreg korunkat, kellemesebbé az életet.
Könnyű fájdalmat okozni másoknak, de minek ha nem muszáj? Van, hogy amit okozunk néha nekünk magunknak sokkal jobban fáj.

ÉLNI, ÉS ÉLNI HAGYNI!
Ebben van valami.

*
"
A kirekesztés, amely a kapcsolat jellegének megfelelő intimitás hiányával jár. Elmarad az érintett bevonása a közös tevékenységbe, és nincs reagálás az ő megnyilvánulásaira, tetteire. A kommunikáció csak a legszükségesebbekre korlátozódik. Távolságtartás, hűvös közöny, lenéző arcjáték kíséri.
*

Sértő néven való megszólítás, csúfolódás. A sértő becenevek és gúnynevek legtöbbször valamilyen testi jellemzőre, negatív tulajdonságra vagy hiányosságra utalnak. Olykor a viccesnek talált becenevek is sérthetik a másik méltóságát.
*

Leszólás, amikor leértékelik a másik érzéseit, élményeit, teljesítményét. Mivel ez a visszajelzés tagadja az érintett valóságról és önmagáról szerzett tapasztalatát, az ő énképének, önbecsülésének alakulására nézve rendkívül romboló hatású.
*

Viccnek álcázott bántalmazás, amikor valaki durván, esetleg szellemesen, de mindig lekicsinylő megjegyzést tesz a másikra, s ezzel elbizonytalanítja, megalázza őt.
*

A fenyegetés a félelem gerjesztésével manipulál. Olyan történéssel riogat, amely a másiknak lelki vagy testi fájdalmat, veszteséget, rossz érzést okoz.
*

Az állandó kritizálás, szidalmazás a szóbeli bántalmazás nyílt formája. Minden helyzetben hibáztatja valamiért a másikat. Bármit is tesz a célszemély, csak negatív minősítést kaphat. Gyakran a bűnbakképzés kísérőjelensége. "

Több módon is bánthatunk másokat, érthetetlen emberi magatartás ez, úgy gondolom az emberség tenné meg a megfelelő lépéseket az ellen, hogy valakinek egy életre törést okozzunk a személyiségében. Attól válunk olyan nagyon különbözővé, hogy másképp viseljük a minket ért atrocitásokat, más környezetben növünk fel, másképp tanuljuk meg lereagálni a külső ingereket. Az egészséges gyermekkor sajnos messze nem csak a szülőkön múlik, ám az is elképzelhető, hogy maga a szülő is áldozata valaminek amiért hasonló nevelésben részesíti a gyermekét, és nem tanítja meg megfelelően levezetni a feszültségét, feldolgozni az őt érintő szellemi, vagy akár fizikai kárt, amit pl egy nem megfelelő közösség okozhat.
Elkeserítő azt látni, hogy van olyan ember aki semmibe veszi az életre szóló hivatását, miszerint szülő legyen. A családfő nem csak attól családfő, hogy anyagi biztonságot nyújt a csemetéinek, sőt messze nem ez jelenti a szülővé válást. A gyermek szavaira való osztatlan figyelem, a szeretet, az együtt élés, együtt játszás, a biztonságérzet kialakulása mind olyan "feladat" ami szülőként kérés, kérdés nélkül végezendő. Manapság ismét többször tapasztalom, hogy megosztódnak a szülői feladatok, és az este munkából haza zuhant férj, csak csendre, és nyugalomra vágyva elzavarja a lelkesen körülötte legyeskedő csemetéit. Sajnos ha valakit sokszor zavarnak el, egy nap megtörténhet, hogy többé nem keresi a lehetőséget a kapcsolattartásra, még akkor sem ha az épp az édesapja.
Vissza nem térő lehetőség szülőnek lenni, az élet gyorsan , kegyetlen sebességgel múlik, a gyermekeink felnőnek ha van szülő ha nincs, és egyszer csak nem a gügyögő apróság áll előttünk szeretetre vágyva, vagy pár kedves szóra, hanem egy hangos dacos kamasz, vagy épp egy anya vagy apa, aki mellettünk nőtt fel, miközben a saját sebeinket nyalogatva észre sem vettük, hogy őszül a hajunk, remeg a kezünk, és mi szorulunk egy pár kedves vigasztaló szóra, ölelésre, kedvességre. Mit kapunk életünk művéért? Kiderül abból , hogy éltünk, s mit adtunk mi.
Senki nem születik szülőnek, és nehéz a rossz példából kinőni magunkat, de a gyermekeink iránt érzett felmérhetetlen szeretet igenis meg tanít jó döntéseket hozni, és elfogadható szülővé válni. Ha hibázunk az sem baj, hisz a szülő is ember, de épp ezért tanuljon meg minden anya , és apa bocsánatot kérni ha hibázik, főleg ha ezt élete értelmével teszi.

Ne dühöngjünk minden ok nélkül azzal aki a legnagyobb biztonságban a mi karjainkban érzi magát!

2009. október 31., szombat

2009. október 24., szombat

hocus pocus

Jöjjetek, kicsiny gyermekek
A Varázslat földjére foglak vinni titeket
Jöjjetek, kicsiny gyermekek
Itt az idő, hogy játszunk
bűvkertemben

Kövessetek, édes gyermekek
Majd mutatom az utat
Keresztül minden kínon és bún

Ne sírjatok, szegény gyermekek
Az életért ezen az ösvényen
Meggyilkolt szépség és szenvedély

Csitt most, drága gyermekek
Biztos ez az út vezet oda
Hogy elviseljük a létet és a csalódásokat

Pihenjetek most, kicsiny gyermekek
Hamarosan elviszlek titeket
A csendbe és a hallgatásba
Jöjjetek, kicsiny gyermekek
A Varázslat földjére foglak vinni titeket
Jöjjetek, kicsiny gyermekek
Itt az idő, hogy játszunk
árnykertemben


2009. október 19., hétfő

Szerelem

Olyan sokan járnak körülöttem mostanában ebben a cipőben, és oly sok a kérdés amire igazából válaszok soha nem is voltak, és talán nem is lesznek. Találtam egy oldalt ami megfogalmazza a hormonjaink működését, és elméleti alapon azt is, miért mit mikor érzünk. Nem tudom magyarázattal szolgál- e a kérdésekre, de remélem azért lesz olyan aki válaszokat kap belőle.




Szeretet és szerelem
dr. Lux Elvira


Két alapvető érzelmünk a szeretet és a szerelem. Ahogyan a szeretet a létfenntartáshoz kapcsolódik, úgy kötődik a szerelem a fajfenntartáshoz, a szexualitáshoz.

A szeretet az élet alapelve, létszükségletünk. Azért élünk, mert szerettek minket és addig élünk, amíg szeretni tudunk. A szeretet meghatározása igen nehéz, szinte lehetetlennek látszó feladat. Már a magasabbrendű állat is elpusztul, ha társai kivetik maguk közül, vagy ha csecsemő korában anyai szeretet, gondoskodás nélkül nő fel: felnőttként életképtelen lesz. Az emberi pszichikum számára is létfontosságú a szeretet, amely tanult érzelem. Az anyai gondoskodás során, az anya becéző viselkedés- formáinak átélése és megtanulása rögzíti a csecsemő személyiségében a szeretet élményét csakúgy, mint az ezen érzelemhez tartozó magatartásmódokat. Az élet kezdetén az első empátiás adó-vevő csak anya és gyermeke számára létezik. A gyermek már akkor felfogja a szavak érzelmi jelentését, amikor még azok értelmét nem is ismeri. Átérzi és megérti az anya emocionális hullámzásait a metakommunikatív jelzésekből a belőlük számára küldött „üzeneteket", amelyek a mások számára észrevétlenek és jelentéstelenek maradnának.

Eleinte a gyermek úgy érzi, hogy anyja minden megnyilvánulása neki szól. Később azonban azt is meg kell tanulnia, hogy anyja nemcsak egyedül az övé. Ennek a felfedezésnek lesz a következménye az anyával való szimbiózis felbomlásának veszélyérzete. Empátiás képességének fejlődése és megszilárdulása -melyet szintén az anyától tanult el- egyenes arányban van a veszély-helyzet okozta szorongás oldódásával. Az a törekvése, hogy legalább részben megőrizze az anyával való szoros kötődést, tanítja meg arra, hogy elfogadja az anyán kívüli, környezetükben létező egyéb tárgyakat, személyeket. Azt szereti, akit az anya -még rajta kívül- szeret, és azt utasítja el, akit, amit az anya is elutasít. Az anya érzelmi „kézfogásának" segítségével és támogatásával teszi meg a gyermek első lépéseit, a táguló szociális környezetben az érzelmi szocializálódás felé.

Az anyai szeretet a legegyszerűbb esetben is bonyolult összetevők szövevénye. Az anya szeretete a gyermek jó közérzetének az alapja, az egészséges személyiségfejlődésének a kulcsa.

A nemi szerep kondicionálódásához is az anyától származnak az első hívó ingerek.

A nemi szerep, -mint tudjuk-, a nemi statusra épül. Ez a státusz anya és lánya között azonos, míg anya és fia között különböző. Ez a biológiai tény elhanyagolhatatlan hatással van a gyermek pszichoszexuális fejlődésére, későbbi szexuális magatartására. Az anya, - tudomása szerint - nincs tekintettel a státuszok különbözőségére, s mindkét nemű gyermeke felé hasonló érzésekkel fordul. Azonos magatartásformákkal szoptatja, becézgeti, csókolgatja, gondozza gyermekeit.

Az anyától tanult babusgatási formák korai bevésődésének emlékei öntudatlanul jelennek meg a babáját ringató kislány anyáskodó szerep-játékaiban. Ezek a megnyilvánuló készségek a játék gyakorlásának segítségével tovább fejlődnek, s majd akkor teljesednek ki, amikor a kislányból is gondoskodó anya lesz. Anyaként ő is hasonló módon, nemi megkülönböztetés nélkül fogja tovább adni a benne is a nemi azonosság talaján gyökerező szeretet-megnyilvánulásokat.

Az anyai szeretet magjai azonosak, de a gyermek nemének megfelelően más-más talajba hullanak. Anya és lánya között merőben más jellegű az érzelmi intimitás, mint anya és fia között. Ennek a különbségnek öntudatlan „emlékei" meghatározóak az egyén későbbi érzelmi- és életében.

Anya és fia kapcsolata nem nélkülözi, és nem is nélkülözheti a nemi-státusz különbségből eredő szexuális momentumokat. Szoros testi kontaktusuk során gyakran előfordul, hogy a mechanikus ingerek hatására már a csecsemőnél is merevedési reakció következik be. A különböző gondozási tevékenységek során az anya szükségszerűen érinti fia nemi szervét, annak tájékát, a gyermek pedig a feltétlen reflex szintén spontán merevedéssel válaszol a taktilis ingerekre. Az erekciót pedig jó érzés kíséri.

A pszichoszexuális fejlődés már a pólyában kezdődik, s ez fiú-gyereknél már eleve heteroszexuális alapról indul. Anya és fiú között elhanyagolhatatlan a biológiai különbség, még akkor is, ha a szexualitást távolról sem csak biológikusan szemléljük. A fiú számára testi és pszichés vonatkozásban egyaránt az anya az első nő, kapcsolata vele a legfontosabb és legintimebb. Empatikus készségeit az anyai magatartás rendezi, formálja, fejleszti, természetesen abba az irányba is, hogy az anyával kapcsolatos, eredetileg spontán támadó és főleg fizikális eredetű szexuális reakciók és jóérzések -az ősi tabu jegyében- gátlás alá kerüljenek, elfojtódjanak.

A fent említett okok miatt is nehéz elválasztani a szeretet érzését a nemiségtől. Annak csirái és a hozzájuk társuló, a nemi státuszra épülő nemi szerepek belejátszanak a személyiség szeretet-spektrumának kialakulásába. Szellemesen írja Mérei, hogy a szeretet kasztrált szerelem, melynek jegyében gyermeket, szülőt, testvért szeretünk és a megkülönböztetett elnevezés mentesít bennünket attól, hogy szembesüljünk incesztuózus vágyainkkal. „A lelki élet utolérhetetlen furfangjával rátalált a felcserélhetetlen kötődésnek a morállal, a szeméremmel összeegyeztethető változatára". Ez a koncepció -természetesen- kívül esik azon a szeretet-szférán, melyet agapé néven ismerünk, s mely az ember és az Isten közötti szeretetről szól.

Általában minden anya szereti a gyermekét. Előfordul azonban, hogy a szeretet érzése mellett az anyasággal járó felelősség, feladatok szorongást is mozgósítanak az anya személyiségében. Bizonyos környezeti tényezők belejátszhatnak abba, hogy az anya -eleve- nem feltétlen örömmel várja gyermekét, akit a születés után is -öntudatlanul bár-, de érzelmileg elutasít. Hozzájárulhat ehhez még az is, ha a gyerek nem olyan neműnek születik, amilyet szülei szerettek volna.

A legáltalánosabb és legegyszerűbb modell szerint az anya szereti gyermekét, vagy előbb-utóbb megszereti, s a korábban zavaró tényezőket elhomályosítja a késésben megszülető anyai szeretet fénye. Az anya szoptatáskor nemcsak tejjel, de a saját érzelmeivel is táplálja gyermekét. Az éhség kínjának oldódása és az ennek során kialakuló jóllakottság jóérzése együtt épül a csecsemő személyiségébe az anyai szeretet megnyilvánulásainak jó érzésével. Ez a testi-lelki komfort érzés olyan szoros kötődéssel kondicionálódik, hogy később, akár felnőtt korban is a „szeretetéhség" gyomorpanaszokat, súlyosabb esetben gyomorfekélyt okozhat.

Az anyai test melege , a simogatás, becézgetés gazdag érzelmi tárháza mindazon jelzéseknek, melyeket az anya akkor sem tudna szavakba foglalni, ha akarná és feltételezné, hogy gyermeke érti a szavait. A gyermek nagyon jól megérti az anyai szeretet nyelvét, átéli és átérzi az anya érzelmeinek minőségét és hőfokát. Ez a szeretet-kondicionálás lesz az alapja a többi ember felé irányuló -későbbi- emocionális attitűdjének is.

A csecsemő nemcsak azt tanulja meg, hogy az ölbevétel azért öröm, mert az éhség kínjának oldásával jár együtt. Arra is kondicionálódik, hogy az etetés kapcsán kerül legtöbbször testközelbe azzal a lénnyel aki őt szereti, akit ő is megtanul szeretni és aki számára a világon a legfontosabb, hiszen a léte függ tőle. Az anya gondoskodó tevékenységei és szeretetének egyéb megnyilvánulásai összefonódnak a gyermek érzelmi értékrendjében. A szerető, ételt és biztonságot adó lénnyel, az anyával azonosul a gyermek, ahogyan az anyában is azonosul és egyszerre testesül meg a szeretetet adó és létszükségletet egyaránt kielégítő anya-szerep felelőssége. A két fogalmi kör közötti kapcsolat anyában és gyermekében egyaránt oda-vissza jelentő „áramkörré" zárul, s mindkettőjük számára összefonódik a gondoskodás és a szeretet. Az egyik összetevői a másikat is mozgósítják.

Ezek a nagyon korai rögzülések képezik az alapját a szeretet tanulásnak. Senki nem emlékszik később az ilyen korai benyomásokra, amelyek a gyermeket még jóval a tudatosulás előtti korban folyamatosan érik. Ez a primitív, a személyiségfejlődés igen alacsony szintjén szerzett kötés az evés és a szeretet adó-vevő között -általában- felnőttkorban sem tudatosul. Ennek ellenére a feltételes reflex tovább működik az emberben, álcázva nyer további megerősítést és különböző helyzetekben megjelenik az emberek közötti viselkedésformákban, legtöbbször öntudatlan vezérléssel. Valószínűleg ennek egyik megnyilvánulási formája, hogy a szívesen látott vendéget étellel kínálják, s ez a cselekedet a vendég számára közlés, hogy jelenléte öröm a háziaknak. A nem szívesen látott vendéget viszont nem tartóztatják, nem etetik, esetleg még hellyel sem kínálják meg. A már említett „szeretetéhség" kifejezés a nyelvben hű és tömör tükre a két szükségleti kör egybeolvadásának. Így van ez akkor is, ha ezt a kifejezést az emberek úgy használják, hogy soha eszükbe sem jutott valódi jelentése. Milyen gyakran kérdezik meg az anyák: "Éhes vagy-e fiam?" , és milyen kevesen kérdeznek így: „Nem vagy-e szeretetéhes gyermekem?"

Miután a szeretet és a létszükséglet -szinte a születés pillanatától összefonódnak a személyiségben, joggal állíthatjuk, hogy szeretet nélkül nem élet az élet, s akit nem szeretnek megbetegszik, belepusztul a szeretet hiányérzetébe.

A szerelem viszont a fajfenntartáshoz kötődő érzelem, melynek jelentőségéről olyan sok kulturális mű szól. Nincs még egy olyan téma amiről annyit írtak, daloltak volna, s amely annyi különféle művészt ihletett volna alkotásra, mint a szerelem. Megfogalmazása ennek ellenére is szinte lehetetlen. Egyetértek Nietzsche definíciójával, amely csak egy a sok közül, mely szerint a szerelem a szexualitás esztétikuma. Ezért szép minden, amit átlényegít a szerelem és ezért válhat minden természetessé, boldogítóvá azok számára, akik szerelmesek egymásba.

Nemi életünk hétköznapjai csak akkor válnak ünnepnapokká, ha a szexualitást eszmei tartalommal tölti meg a szerelem. A szexualitás csak a szerelem által nyer jelentőséget, „nélküle a szexualitás szóra sem érdemes", ahogy P. Lauster írja.

Az erkölcs pedig az emberi nem lelkiismerete, melyet oly sok nemzedék formált tudatosan és öntudatlanul, hogy elviselve egymást a horda társadalommá épülhessen. Az erkölcsi beállítódás kialakításában elsőrendű szerepe van a családnak. Sokan vizsgálták már a család szerepét a gyermek erkölcsi értékeinek kialakulásában. Miller azt állítja, hogy az erkölcsös életre való nevelés a gyermek észlelési szintjén, azaz nagyon korán kezdődik, s már a születés pillanatában eldől, hogy a gyermek milyen értékeket fog elfogadni, hiszen elsősorban a szüleitől tanul, jót-rosszat egyaránt. Más kutatók is jellemzőnek találták a szülők hatását a gyermek erkölcsi normáinak kialakulásában, s a vizsgált gyermekek erkölcsi „tudásáról" megállapították, hogy nagyon hasonló szüleikéhez, míg más velük kapcsolatban álló felnőttek felfogásától jelentősen eltér. Donald és munkatársai amerikai és új-zélandi gyerekek ideálválasztását hasonlították össze, mindkét népességnél azt az eredményt kapták, hogy a gyerekek szüleiket választják példaképnek, s a szülők tulajdonságait idealizálják. Nem vitatható, hogy a szűkebb és tágabb szociális környezet irányító befolyással van a gyermek erkölcsi attitűdjének kialakulására.

Erkölcsi és „érzelmi fogyatékos" világunkban a felnőttek felelőssége óriási a jövendő generációk érzelmi, szexuális és morális életének meghatározásában.

Olyan kultúrákban lehet hétköznapokról beszélni, ahol ünnepnapok is vannak. Kettőjük komplementer kapcsolata színezi életünket. Őseink az életet ünnepelték: a termény betakarítását, a természet megújulását a napfordulókkal és mindenek felett a termékenységet. „Az ősi vallások alapbölcsességéhez tartozott a szexualitás és a rítus kapcsolatának , a szexualitásban rejlő ünnepélyesség felismerése." (Nyíry T.) Az ünnep komoly, mert az élet halálon aratott győzelmét szimbolizálja, de egyben vidám és derűs is, mert az élet öröm a győzelem jutalma. Az ünnep játékos is, mert magában foglalja az emberi lét mindkét dimenzióját: a tragédiát és a komédiát.

A termékenység, a szexualitás ünnepnapjai a szerelmes együttlétek nagy pillanataiból szövődnek, s ezekben a pillanatokban benne rejlik az örökkévalóság. A jelenben benne foglaltatik a múlt csakúgy, mint a jövő.

Az ember történelmiségéből ered a szerelem maradandóságának igénye. A férfi, aki nem egy életre kívánja magához kötni kedvesét, megsérti a nőnek az élet folytonosságába vetett hitét. A babáját ringató kislány öntudatlanul és játékosan készül az anyaságra, melynek programját sejtjeiben őrizve hozta magával. A szeretett férfiben pedig az eljövendő gyermek apját is belevetíti a nő, akinek ereje és gyöngesége egyaránt biológiai mivoltával áll szoros összefüggésben. Az asszonyi testben fogan, növekszik és valósul meg, a mindmáig legtökéletesebb emberi alkotás: az ember. A gyermek nemcsak az élet, de a szerelem halhatatlanságának is valós bizonyítéka. Egy házasságot lehet rövid távra tervezni, de a gyereket s a szerelmet nem.

A szerelem misztériumának hiányában a szexualitás hétköznapi jelenség, s a nemi vágy oldódásának lehetősége. P. Lauster szerint a szexualitás szerelem nélkül „szóra sem érdemes".

Mérei F. úgy vélekedik a szerelemről, mint életvezetési háztartásunk hiánycikkéről. A szerelem nehezen elérhető és még nehezebben realizálható műkincs. Ritka, mint az igazán értékes műalkotás, de a lelkiélet legnagyobb kalandja.

Minden kalandban benne sejlik valamiféle veszély-lehetőség. A ma embere szorong az érzelmektől, mert a szeretet és a szerelem is a másikat helyezi a középpontba. Ez, -egocentrikus világunkban- az „én" perifériájára szorulását " világunkban irigyen őrizzük szegényes érzelmi tárházunkat önszerelmünk önző céljaira. A másikban való érzelmi feloldódás az én-vesztés szorongásával járhat akkor, ha nem bízunk eléggé társunkban. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a szerelem „páros műalkotás", ahogy Gyökössy vallja. Ma már szinte képtelenek vagyunk elhinni, hogy adni jobb, mint kapni, pedig a szerelem lényegi vonása: ajándékjellege.

Azt is tudjuk, hogy az érzelem torzítja a tudatot. Már a régi görögök is féltek attól, hogy a szerelem beszűkíti ítélőképességüket. Azt vallották, hogy az ember önmagát veszti el, ha elveszíti tudatát. Mennyivel inkább így van ez a tudatára, racionalitására, logikájára oly rátarti korunkban, hiszen semmire nem vagyunk olyan büszkék, mint tudományainkra. Szorongunk attól, hogy eszünk újból az érzelmek fennhatósága alá kerülhet. Így aztán mi inkább koitálunk, mint szeretkezünk. Igyekszünk -tudatosan, öntudatlanul- a szerelem elé helyezni a szexualitást, melyet ma már legtöbbször nem azért gyakorlunk, hogy minél több utóddal biztosítsuk halhatatlanságunkat. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az általa szerezhető aktuális örömélménynek.

Fromm azt írja: "Nem a szexuális kielégülésből fakad a szerelem, hanem a szerelem teszi lehetővé az igazi szexuális kielégülést." Keveseknek adatik meg ez. A szerelemtől eltávolodott szexualitás, -jó esetben- mindkét fél számára örömet és oldódást jelent. Ez sem lebecsülendő lehetőség, hiszen mindez történhet anélkül, hogy individuumunkat vinnénk a vásárra. Azonban könnyen előfordulhat, hogy a sikeres, kölcsönös orgazmus ellenére is, a legszorosabb testi összefonódásban az egyén egyedül marad.

Azért hétköznapiak ezek az ölelések, mert -a hegeli gondolattal élve- az anyagon átcsillanó eszme hiányzik ezekből az ölelésekből. Hiányzik belőlük még sok minden: az ünnep-élménye, a játékosság oldottsága, az odaadás öröme, a kapcsolat a világmindenséggel, a két szárnnyal való együttröpülés vagy éppen az élmény, hogy megmozdul alattunk a Föld.

Hiányzik az ünnep és az ünnepélyesség. Mindenféle ünnepnek meg van a maga koreográfiája, energia, odafigyelés, rendezés és még igen sok egyéb is szükséges ahhoz, hogy jól sikerüljenek az ünnepi-játékok. Szerencsére sokan vannak, akiknek tehetség adatott ahhoz, hogy életük hétköznapjain is ünneplőbe öltöztessék a szívüket, s olyanok is vannak, akik erre megtaníthatók.

A való élet porondján a főszerepet a szerelemnek osztjuk. Előfordul azonban, hogy a főszereplő korábban hal meg, minthogy végleg legördülne a függöny. Az ilyen esetben a szexualitás veszi át a vezető szerepet, mely jó esetben túléli a szerelem halálát. Ha a továbbiakban nincs is eksztázis élmény, de lehet kölcsönös megelégedés, melynek legfontosabb kritériuma az orgazmus. Azonban a nők jelentékeny százaléka szenved orgazmus hiánybetegségben, s kisebb létszámban ugyan, de ugyanez férfiaknál is előfordul.

A nőknél többnyire biológiai, neuronális és fejlődéstani oka van ennek, míg a férfiaknál ugyanez inkább pszichés eredetű. Náluk, a rendben zajló fiziológiai történés ellenére sem kíséri pszichés oldódás, kielégülési élmény a magömlést.

A nők akkor is frigidnek tartják magukat, ha képesek az orgazmusra, de a csúcs-élményhez nem az aktus során jutnak el. Ennek azonban nemcsak a női genitália az oka, hanem igen sok esetben a férfi partner korai magömlése és szexuális kultúrájának hiányosságai.

A szexuális élet hétköznapjait csakúgy el kell fogadnunk, mint az élet egyéb hétköznapjait. A szexualitásnak sem kisebb, sem nagyobb jelentőséget nem tanácsos tulajdonítani, mint amennyi megilleti. Hozzátartozik életünkhöz és a törekvés arra kell, hogy irányuljon, hogy valóban mindkét fél számára örömtelivé váljék.

A diszharmónikus nemiségnek köszönhető az a sok válás, amely hazánkban van. Az ügyvédi papírok igen gyakran nem tartalmazzák az „elhidegülés" igazi okát .A válás utáni csonka családokban nőnek fel azok a gyerekek, akiknek pszichoszexuális fejlődése éppen a szülők válása miatt sérül, hiszen az ép személyiségfejlődéshez a gyermeknek mindkét szülőjére szüksége van. A gyermek, akinek elváltak szülei nemcsak traumatizálódik, de újra is termelheti a szülői mintát, hiszen tudjuk, hogy a példa a leghathatósabb nevelő eszköz akár negatív az előjele, akár pozitív.

A diszharmónikus kapcsolatban élő szülők, többnyire torzsalkodásaikban kevésbé szemérmesek, mint gyöngéd megnyilatkozásaikban. A gyermek kevésbé tanulja el a szeretet és gyöngédség viselkedésformáit, mint a negatív magatartásmódokat.

Mindenki csak azt tudhatja amit megtanult, legyen az jó vagy rossz

A mai ember érdeklődése inkább fordul a szexuális történések mikéntje és hogyanja felé, mint a vele járó érzelmek és a nemi magatartást befolyásoló morál felé. Az érzelmek napjainkban , mintha „mostoha gyerekek" lennének, életünk perifériájára kerültek. Miután az ember érzelmi és egyben társas lény is, az önmaga és a mások felé irányuló érzelmei sokkal ősibb örökségek, mint tudata. Emocionális beállítódottsága vezérli cselekedeteit, befolyásolja gondolkodásmódját és meghatározó determinánsa lehet erkölcsi döntéseinek.

Időszámításunk két ezer éve után és a 2OOO. év előtt vessünk egyetlen pillantást az idő „mély kútjába" úgy, hogy egyben nézzünk „farkasszemet" önmagunkkal. Miként sáfárkodtunk és fogunk gazdálkodni érzelmeinkkel és az azokat formálni, zabolázni kész erkölcseinkkel.

2009. október 8., csütörtök

2009. szeptember 20., vasárnap





Padlás: Fényévtávolság

Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél.
Lehet létezik Ő is, aki többre képes az embernél.
Egyszer ismeretlen távolba vágyom. Máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz
már nem vigyáz egy cseppnyi földre, s el kell mennünk mindörökre.

Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom.
Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem.
Hallom hangjait, és el nem érem.
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még
Néha könnyebb lenne elmenekülni, s tiszta fénybe merülni,
de a hang, ami hív,de a jel, ami szól,
még nem mond semmit meddig élek, s lesz-e út, hogy vissza térjek.

Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom.
Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem.
Hallom hangjait, és el nem érem.
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom. Nekem itt vannak álmaim.

2009. szeptember 16., szerda

Amikor vége az utolsó dalnak is.




amikor vége az utolsó dalnak is
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked

amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed







Van egy este, van egy tánc, vannak a csillagok, és van egy utolsó dal..

"vigasztalj meg, ha nem is hiszed
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed"

2009. szeptember 6., vasárnap

2009. augusztus 30., vasárnap

MI! :)



Mostanában annyi minden történik körülöttem, hogy ember legyen a talpán aki képes az eseményeket követni, hát még feldolgozni. Nem tudom, hogy mindent elveszítek- e azokkal a dolgokkal amik történnek, vagy épp most kapom vissza amit ennyi év alatt elvettek tőlem. Azt gondolom csoda , hogy ép ésszel kibírom. Igyekszem tisztán látni ami történik, de valahogy nem nagyon jön össze, lehet a tudatlanságom, a tanulatlanságom vagy a beszűkült élettapasztalatom az oka, de nem tudom mit kéne csinálnom.
Azt hiszem mára eljutottam egy szintre, ami a végső döntéseimhez elég is, de azt még nem nagyon tudom, hogy hogyan , merre tovább. Mindig meg volt a megoldás, és biztos vagyok benne, hogy most is meglesz, csak nem egyszerű. Vannak akik nem beszélnek, hanem írnak, én ilyen vagyok, de eljött hát a pillanat, hogy kimondjam amit érzek, és ma ezt meg is fogom tenni. Vannak dolgok amik változnak , és van ami állandó marad. Az életem változik, az állandó benne én vagyok, és a gyermekeim, akiket önzetlenül tiszta szívből szeretek. Ha ilyen erős kötelék van emberek közt mint köztünk, baj nem érhet minket soha, és érzem, sőt tudom, hogy keresztül mindenen , tűzön , és vízen egyszer majd sokkal jobb lesz nekünk. Nem most, de hamarosan. Mi mindent kibírunk.........


2009. augusztus 26., szerda

2009. augusztus 25., kedd

A biztos az, ami van, a többi lehetetlen!


A semminél csak az a rosszabb, ha van valami, és aztán újra jön a semmi.
A hetedik érzék olyan csoda, ami nem csal meg, nem hagy cserben soha.
A föld forog tovább, az élet nem áll meg, csak egy valami állandó : ÉN
Ne higgy a csodákban, az a csoda, hogy ha hinni tudsz valamiben.

2009. augusztus 23., vasárnap

2009. július 28., kedd

2009. július 13., hétfő

Balaton






Szerintem nem sok mindent kell ehhez hozzá fűzni. Van még ami megjegyzések nélkül is csodálatos. Csak mert van

2009. július 12., vasárnap

Magyarázat


Azt gondoltad nem tudom, pedig csak nem akarom tudni soha többé! Kinek kell a fájdalom. Légy boldog azt akarom!

Szerelem





Szemek.
A tekintete vonzó, és tele van tűzzel, a szíve hevesebben ver, az érzékei elsöprik az összes valós tudatot, csak azt érzi hajtja valami megmagyarázhatatlan.
Megdobban a szív, mintha először tenné. Vajon hol volt eddig?
A pupillája kitágul, mintha sötét éjszaka lenne, és a szemében ott ég valami amire nincsenek szavak.
Az illata mint maga a mámor. Honnan való ez az éden? Honnan jön ez a fergeteg ami magával sodor mintha egy hatalmas tűzfelhőben állna, de nem érez fájdalmat. Vagy mégis?
Mi ez az érzés, ami egyszerre fáj, és egyszerre kínoz, és egyszerre akarom életem végéig.
Most látta meg először. Valami hang a fülében, vagy inkább még beljebb a lelke legmélyebb zugában azt súgja halkan, hogy alig hallani, szinte csak érezni: SZERELEM
Ráköszön kedvesen. A leheletétől borsódzik a bőre, ez a lágyabbnál lágyabb érintés, elég a teljes összeomláshoz. Oh akarom, igen, akarom örökké. Akarom, hogy szólj, hogy mosolyogj, hogy szeress , gyűlölj, hogy bánts, hogy kínozz, csak legyél az enyém míg élek , és még sokkal tovább.
Istenem mi lett velem? nincs gondolatom!!!
Hová lettek a hosszútávú vágyak? Mit kértem Karácsonyra? Mit akartam az élettől?
Hová leszek ha ő velem van? Mit tesz az emberrel ez az érzés?
Eltapos, és megsemmisít. Már nem létezem. Csak ő van, és én vagyok. Nem kell más, és nem is kellhet, mert az oxigén is pótolható, de nélküle semmit nem érek.
Egyé váltunk, ennek így kell lennie, a csókja maga a szenvedély. A teste reszket, a vágy már semmilyen formában ki nem fejezhető. Nem bír el a lábam, jaj mi történt az izmaimmal, és miért nem látok? Nem létezik más a világban csak Ő. Magvakul mindenre ami más, még a butaság sem butaság. A szerelem nem vak, csak másképp lát. Átrajzolódik a világ, minden gyönyörű, hibátlan, minden tökéletes.
Érvágás....
Veszteség.........
Kín....................
gyűlölet....................
FÁJDALOM!!!!!!!!!!!!!!!!!
Elveszíteni. Egy kicsit meghalni. Másként látni a világot, romok, kínok , és fájdalom.
Egy életen át foglak szeretni, csak téged, örökre míg létezem, és hidd el végre, nem akarok! nem is tudok élni nélküled. Nem kell a szív, nem kell az érzés, nem kell a vágy, nem kell a szerelem.
Ne dobbanj, csak dobogj halkan, ne könnyezz szemem, csak lásd a világot lassan. Ne reszkess térdem, nem kell a szenvedély, lezárom a lelkem, többé nem bánthatnak ne félj.
Hosszú évek következnek , csendes magányban, nincs fájdalom, nincs reszketés, nincs vágy. Nincs ő. Évek jönnek, évek mennek, az üresség már fáj, az idő kegyetlen , visszatekerhetetlenül jár.
Már nem emlékszik mit keres, csak búcsúzik lassan, elhiszi, hogy nincs visszaút onnan ahol ő van.

2009. július 10., péntek

Megérzések



Sötét volt.
Az égen kifejezhetetlenül sok csillag ragyogott. Tisztán kivehetővé vált még a laikus számára is az összes csillagkép. A hőmérséklet emelkedni kezdett, és az égbolt olyan kékké vált amilyen kéket valóban csak a jó isten keverhetett volna erre a világra.
A kislány az ablakban ült, egy harmadik emeleti lakásból figyelte ahogy megváltozik a világ, és valami megfogalmazhatatlan történik vele. Nem érzett a bőrén fájdalmat , de tudta mi történik, és azt is, hogy miért.
Elérkezett.
Itt volt az idő a lezárásra.
A hőmérő higanyszála már olyan magasan volt, amiről még a kicsi lányka is tudta , nem lehetne túlélni. Ebbe bele pusztulna a világ. Mi történik itt? Felnézett az égre, és hihetetlen dolog történt. A csillagképek lassan elkezdtek szétválni , és egyenként siklottak az égről a föld felé.
Csodálatosan szép volt. A hulló csillagok beragyogták a világot, betakarva a fényükkel a földet.
Megint rápillantott a hőmérőre, de most nem felfelé, hanem lefelé indult. A csillagok sűrűn szálltak alá az égről, a levegő sebesen hűlni kezdett, megfagyott a világ.
A bolygót víz lepte el, a megfagyott csillagok szétrobbantak a földre érve, és hatalmas vízárral terítették be a bolygót. A gyermek csak nézte ahogy eltűnik minden ami ismerős volt számára, ahogy eltűnik a ház, az utca, eltűnik a játszótér, eltűnik a világ. Fázni kezdett, hozzá érintette arcát a csukott ablakhoz, becsukta a szemét, és azt képzelte álmodik.
Lassan lefeküdt az ágyára, magára húzta a takaróját, és elfogadta csendesen, hogy meglátott valamit, ami még nem történt meg. Nem volt oka kételkedni az álmokban, elaludt.
15 évvel később, egy reggel felfigyelt egy érdekes hírre :


"Gyorsul a globális felmelegedés
Fordított jégkorszak
Az idei tél bővelkedett váratlan fordulatokban: először az átlagosnál jóval hidegebb hőmérséklettel, majd pedig hirtelen felmelegedéssel lepett meg minket. Az időjárás ezen tréfája akár a globális felmelegedési folyamat sebességének analógiájaként is felfogható. A legújabb vizsgálatok alapján ugyanis a tudósok úgy vélik: a korábbi feltételezésekkel ellentétben a jégkorszaknak nem több ezer évig tartó, hanem rendkívül gyors felmelegedés vetett véget. Ennek alapján Jeffrey P. Severinghaus professzor azt állítja: a mostani körülmények között akár huszonöt év is elegendő ahhoz, hogy Földünk éghajlatában drámai változás következzen be. A jelenségről a National Geographic és a Science cím? amerikai tudományos magazinok számoltak be.

repulo
Az izmiti olajfinomító a törökországi földrengés után. Füstjelek Fotó: MTI

Sokan talán örülnének, ha a 47. szélességi fokon fekvő Budapest éghajlata hirtelen a 26. szélességi fok körül található Miami Beachéhez hasonlóvá válna. Mások talán fantazmagóriának tartják az ötletet. A legújabb tudományos vizsgálatok alapján azonban a tudósok azt állítják: ilyen drámai változás akár huszonöt év alatt is végbemehet, hiszen erre a múltban is volt már példa.
A Massachussetts Technological Institute (MTI) kutatói ugyanis kiderítették, hogy korábbi feltételezésekkel szemben a jégkorszaknak szintén egy viszonylag hirtelen hőmérsékletemelkedés vetett véget. Jeffrey P. Severinghaus, az amerikai Scripps óceánkutató intézet munkatársa ugyancsak azt állítja, hogy a jégkorszak végén a Föld hőmérséklete alig húsz év alatt mintegy tizenhat Celsius-fokkal melegedett fel, ezért egyáltalán nem kizárt az az elképzelés, hogy az üvegházgázok jelenlétének megnövekedése miatt napjainkban is zajló globális felmelegedés hirtelen fordulattal felgyorsulhat. Severinghaus úgy véli: a Föld éghajlata nem tekinthető "állhatatosnak" – stabil lehet ugyan hosszabb időszakokra is, ám megfelelő körülmények esetén hirtelen változáson mehet keresztül.

jeghegy
Fogytán van az Anktartisz jege. Édesvíz az óceánban

"Tíz évvel ezelőtt fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen gyorsan is végbemehet éghajlatváltozás", mondja Maureen E. Raymo, az MTI professzora. Az intézet dolgozói nemrégiben egy szimulációs modell segítségével rekonstruálták az elmúlt hatszáz év hőmérsékletét, s arra a felfedezésre jutottak, hogy a legmelegebb az 1997-es, az 1995-ös és az 1990-es év volt.
Állításaik összhangban vannak a Meteorológiai Világszervezet (WMO) jelentésével, amely a hivatalosan 1860 óta mért adatok alapján szintén arról számol be, hogy az eltelt időszakban a kilencvenes évek volt a legmelegebb évtized. Európában a tavalyi év szeptembere bizonyult a század legforróbb hónapjának: a hőmérő higanyszála Németország északi részén négy és fél, Norvégiában pedig öt Celsius-fokkal kúszott magasabbra az átlagosnál. Norvégiában egyébként novemberben hat-hét fokkal volt melegebb az előző évekhez képest. Oroszországban az elmúlt június és július hozta az eddigi legnagyobb hőhullámot: az átlaghőmérséklet öt Celsius-fokkal volt magasabb a megszokottnál. Angliában, ahol 341 éve mérik hivatalosan a hőmérsékletet, szintén az elmúlt esztendő volt a legmelegebb.
Az időjárásra ható legfontosabb eseménynek a huszadik században az 1998-ban fellépő El Nino bizonyult. (Hetek 1998. február 21., Támad a Kisded). Az átlagosnál melegebb tengeri áramlás hatására az amerikai kontinensen az elmúlt száz év legmelegebb és legcsapadékosabb januári és februári hónapjait mérték. "Bizonyos értelemben az El Nino egyfajta előrejelzésként értelmezhető a jövőre nézve", mondja D. James Baker, az óceánokkal és az atmoszféra jelenségeivel foglalkozó amerikai intézet titkára. "Vizsgálódásaink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a globális felmelegedés először az időjárásban mutatja meg hatásait. Más szavakkal, az El Nino csupán ízelítő abból, amire akkor számíthatunk, ha a Föld felmelegedése továbbra is ilyen ütemben folytatódik."
A légkör felmelegedése elsősorban a tengeráramlásokkal van összefüggésben, amelyek a szél mozgására, a Nap felmelegítő hatására, a lehülésre, illetve a tengerfenék domborzatának befolyására vezethetők vissza. Egy 1995-ös kutatás során a tudósok mélytengeri fúrásokat hajtottak végre, melynek során a tenger alján található üledék vegyi összetételének és szerkezetének tanulmányozása során arra a következtetésre jutottak, hogy a múltban számos jelentős vulkánkitörés történt a tengerfenéken, melyek alkalmával a légkörbe kerülő metán szintén felgyorsította a felmelegedés folyamatát.
Az elmúlt évtizedekben azonban a Föld felmelegedését talán legszámottevőbben kiváltó tényező az emberi tevékenység következtében egyre inkább felgyülemlő "üvegházgázok" voltak. "A vizsgálat egyértelm?en bizonyítja, hogy az emberi tevékenységek milyen nagy mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez", mondta Herman Zimmerman, a Massechusetts-i Egyetem kutatási programjának igazgatója.
"Rendkívül instabil időszak végén élünk – véli Raymo professzor. – Mind ez ideig a tudósok az éghajlat lehülését várták, ám az atmoszférában felgyülemlő szén-dioxid és egyéb üvegházgázok hatására bekövetkező felmelegedés keresztülhúzta a számításainkat".
Az iparosodás következtében az elmúlt száz év során a légkör szén-dioxid tartalma 25 százalékkal megnőtt. A tudósok úgy vélik, ha a szén-dioxid jelenléte továbbra is a mostani mértékben növekedik, azáltal tovább gyorsul az amúgy sem lassú felmelegedés. A magasabb hőmérséklet hatására felolvadó jéghegyek megemelhetik a tenger szintjét, és áradással fenyegetik az alacsonyan fekvő tengerparti vidékeket. A gleccserek világszerte gyorsabb ütemben olvadnak, mint valaha. "Egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak a meleghullámok és a szárazságok", állítja Michael Mann, a Massechusetts-i Egyetem kutatója. A szén-dioxid tartalom másrészről viszont a középső, illetve a felső légkörben lehűlést okoz. A Földtől mintegy 50-90 kilométeres távolságban, a sztratoszféra feletti mezoszférában évente körülbelül egy Celsius-fokkal csökken a hőmérséklet, írta egy tavaly év végi cikk a New Scientist hasábjain. Ez tízszer nagyobb mértékű, mint eddig gondolták. Gary Thomas, a Coloradói Egyetem professzora úgy véli, a mezoszféra lehűlése szintén azt bizonyítja, hogy a Föld éghajlata igenis változik. A számos kutatási eredmény ellenére azonban Raymo professzor szerint "a tudósok számára még mindig megmagyarázhatatlan, hogy mi az igazi kiváltó oka a hirtelen éghajlatváltozásoknak"."

Álmok vagy valóság? Nem tudhatjuk soha, hogy jelet kapunk- e vagy valóban csak a képzeletünk játszik velünk. Megérzem a veszélyt. Szerintem mindenki más is képes rá, csak már túl fáradtak, és túlságosan ember az ember ahhoz, hogy higgyenek a nyilvánvaló jeleknek.
Lehet jobban oda kellene figyelni, és használni az ősi ösztönöket, akkor észre venné mindenki, hogy merre van a helyes út. Haladni lehet bárhová, bármikor. De vajon melyik út vezet az élet felé??

2009. július 9., csütörtök

2009. június 27., szombat

2009. június 25., csütörtök

2009. június 13., szombat

depresszió/ Válasz egy keserűségre



" Agresszív: Nem feltétlen erőszakos, sokkal inkább az alacsony önértékelését kompenzálja látszólagos önbizalommal. Éppen mivel kitűnőnek szeretné látni magát, alul értékel másokat. Tetteti, hogy egyeduralkodó, nincs szüksége másokra, döntéseiben nem veszi figyelembe mások véleményét.

Nárcisztikus személyiségzavar

A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő ember mértéktelenül énközpontú, önszerető, a másik ember érzéseit, gondolatait nem veszi figyelembe. Magát olyan embernek tartja, akinek különleges jogai vannak. Kapcsolatai felszínesek, társaira azért van szüksége, hogy kiszolgálják, felnézzenek rá és elismerjék. Rövid ideig megnyerően is viselkedhet annak érdekében, hogy mások elismerését érezze. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő ember hosszútávú kapcsolatot nehezen létesít, de nem is vágyik komoly, bensőséges kapcsolatra. Viselkedése gyakran irigységre utal, követelőző lehet, mindent a magáénak szeretne tudni. A nárcisztikus ember kudarc esetén visszahúzódik, de ezt is gyakran a saját nagysága jeleként mutatja ki. Saját jelentőségét, a világban való szerepét irreálisan többnek éli meg, sikeresnek, tökéletesnek, hatalmasnak érzi magát, és gondolatai nagyon gyakran e körül járnak. Az ilyen ember az enyhe kritika következményeként is indulatot, feszültséget, dühöt él át, ezért az ilyen helyzeteket próbálja kerülni. Kedvességet, melegséget vár, ugyanakkor viszonozni nem tudja, tehát stabil kapcsolatot sem tud kialakítani."
klinikai pszichológiai tanszék


Pár dolog, ami ha akarjuk azonosítható bárkivel, aki hosszabb ideig ilyen módon viselkedik. De vajon vele van a baj? Ő tesz rosszat? Vagy az is lehet, hogy valaha vele tettek rosszat.

A FÉRFI DEPRESSZIÓ -- Felismerésről, kezelésről -- betegeknek és szeretteiknek
Nagy Ildikó - 2007.11.07 03:49



Miért kell komolyan vennünk?
Mert a depresszió – mint az ismeretterjesztő füzetecskét összeállító szakemberek írják—hangulatzavarokhoz tartozó pszichiátriai betegség. Mérhetetlen szenvedést okoz és az élet minden területére káros hatással van. Hátrányosan befolyásolja a családi és emberi kapcsolatokat, a mindennapi tevékenységeket, továbbá a munkahelyi -és szabadidős tevékenységeket egyebek közt.
Sokkal gyakoribb, mint gondolnánk! Hazánkban a felnőtt lakosság több mint 20 százaléka (minden 5. ember) élete folyamán áltél legalább egy depressziós epizódot. A férfiak különösen gyakran titkolják problémáikat, mert általában úgy nevelkedtek, hogy minden helyzetben erősnek kell lenniük. A depressziót pedig a gyengeség jelének tartják. A depresszió pedig nem a gyengeség jele, hanem betegség, amelyet az idegrendszer biológiai változása okoz.
A depresszió leggyakoribb, „klasszikus” formájának, a major depressziónak legjellemzőbb tünetei:
--tartós, levert hangulat
--az érdeklődés és az örömérzés elvesztése, vagy azok jelentős csökkenése
--érdektelenség-érzés ( A betegség HANGULATI csoportja)
--önvád—bűntudat
--koncertráció-és memóriazavarok, gondolkodás lelassulása, döntésképtelenség
--halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok ( Pszichológiai LELKI csop.)
--a mozgás nagyfokú lelassulása, vagy fokozott mozgáskésztetés
--fáradékonyság, erőtlenség
--étvágy-és testsúly jelentős csökkenése
--alvászavar, álmatlanság, vagy aluszékonyság (TESTI, FIZIKAI tünetek)

MIBEN MÁS A FÉRFI DEPRESSZIÓ?
Mint a fenti tünetek is mutatják, a depresszió általában befelé fordulással, bűntudattal, borúlátással és közönnyel jellemezhető. Ezzel szemben a férfi depresszióban gyakori a környezet felé irányuló agresszivitás (erőszakosság), a fokozott türelmetlenség valamint a sok „öngyógyítási próbálkozás” ( pl. túlzott alkoholfogyasztás stb. ahelyett, hogy orvoshoz fordulnának.)
A férfi depresszió jellegzetes tünetei:
-- fokozott ingerlékenység, türelmetlenség
-- a környezet felé irányuló agresszivitás (erőszakosság)
-- csökkent önkontroll, dühkitörések
-- szokatlan magatartás, csökkent önértékelés
-- túlzott alkohol- vagy kábítószer-fogyasztás
-- munkába-vagy sportba való menekülés
-- összetűzés az emberekkel, a hatóságokkal stb.
A nőkkel összehasonlítva—akiknek a depressziója többnyire szorongásban, étkezési zavarokban nyilvánul meg -- a férfiak hajlamosak a környezetükön „kitölteni, levezetni” problémáikat.
Mindezek alapján felmerül a kérdés: jobban kell félteni a férfiakat?
A depresszió talaján kialakuló sz e m é ly i s é g v á l t o z á s (melynek leggyakoribb példája az alkoholfüggőség), illetve a depresszió „okán” elkövetett, halállal végződő ÖNGYILKOSSÁG szempontjából a férfiakat jobban kell félteni!
Hiszen a depresszióhoz társuló alkohol-- illetve kábítószer-függőség teljesen el is fedheti az alapbetegséget, s ez sokkal gyakoribb férfiak körében!
Az alkoholfüggőség azonban nem az egyetlen lehetséges útja a menekülésnek.
Rendkívül káros hatása lehet annak is, ha valaki szokatlan, extrém sportokban, szerencsejátékokban stb. szándékosan keresi a veszélyt vagy kikapcsolódás nem ismerve temetkezik sportba, munkába!
A kezeletlen depresszió következményei közül a legtragikusabb az, amikor valaki önkezével vet véget életének. A férfiak és nők depressziója között fontos különbség, hogy az öngyilkosok kétharmada, háromnegyede FÉRFI! Ennek számtalan magyarázata lehet. Az egyik például az, hogy a férfiak sokkal gyakrabban választanak drasztikus öngyilkossági módszereket (akasztás, magasból leugrás stb.) Ezekben az esetekben ugyanis az életben maradás esélye kicsi! A másik: hogy végső elkeseredésükben is nehezen fordulnak orvoshoz, nehezen kérnek segítséget bárkitől!
A tantós gyógyulás kulcsa:
Az esetek túlnyomó többsége—megfelelő gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával – gyógyítható! (A férfiak és nők kezelésére nincs külön gyógyszer.) Éppen ezért kell férfiaknál a tünetekre ( vagyis a betegségre) jobban figyelni és minél előbb szakorvoshoz fordulni!

2009. június 12., péntek


Meditáció, és önhipnózis....

Vannak dolgok amik kissé misztikusnak, esetleg valótlannak tűnhetnek az olyan emberek számára akik csak a felszínes világot érzékelik maguk körül. A valóság sokkal mélyebben helyezkedik el, mint amit a szemünkkel képesek vagyunk érzékelni, és ehhez még csak nem is a hit kell. Nem hinni kell, hogy van valami más is a felszín alatt, hanem ismerni kell a létünk valódi értelmét, és ismerni kell magunkat. Egyszer már írtam hasonlót, és leírtam azt is, hogy a legnagyobb , és egyben a legsikeresebb harcunk lehet ,megharcolni saját magunkkal. Ez így van. Amennyiben ismered a tested , és a lelked igazi értékét képes vagy nem csak saját magad, de a többi embert is befolyásolni. Hatni másokra szavak nélkül akár, vagy követendő lenni a világban. A kezdetek elég nehezen alakulnak. Nem lehet senkit rávezetni, hogy ki ő, hisz mi csak egy burát látunk tulajdonképpen, és a valódi benső majdnem örökre rejtve marad egy kívül álló számára, sőt olykor magának az embernek is.
Ismerkedés az ÉN-el.
Legjobb barátom én vagyok, és legnagyobb ellenségem is én leszek!

Valóban igaz, nagy csaták várnak arra aki képes szembe találkozni önmagával. Az, hogy milyennek látod a lelked vagy a tested, nagyban függ attól , hogy mikor nézed meg először. Gyermekként megkeresni az én tudatot, valóságos ajándék, hiszen nagyon sok probléma megelőzhető vele. Az iskolában a gyerekek sok jót, és rosszat kapnak, a személyiség fejlődése szempontjából nem mindegy milyen barátok vették körül a gyereket, és nem csak a felnőttek, de bizony egy két kegyetlenebb osztálytárs is képes lehet rossz irányba kanyarítani a személyiségünket. Ha valaki már gyermekként tudja, hogy milyen értékei vannak, és képes elvonatkoztatni az esetleges negatív hatásoktól, már akkor kompenzálhatja mindazt az önértékelési problémát, ami esetleg kialakulóban lehet. Vannak emberek akik ezt soha nem heverik ki, és ettől esetleg agresszívabb, vagy zárkózottabbak lesznek. Ezek az emberek egész életükben alá vannak rendelve a többi ember akaratának, és menekülni ebből a szorult helyzetből szinte ekkorra már lehetetlen.

Azt kell mondjam a kiút azzal kezdődik, hogy szembe kell nézni önmagunkkal, és elmondom azt is, hogy hogyan. Nem egyszerű, de megvalósítható. Képesek vagyunk az embereket saját szemünkkel látni, és képesek vagyunk a világról véleményt alkotni. Csupán ennyi a dolgunk egyenlőre önmagunkkal is. Szánjunk pár percet, vagy órát vagy napot arra, hogy megnézzük magunkat kívülről.
Nehéz lesz!
Megállunk a tükör előtt, és többnyire vagy azt, vagy nem azt látjuk amit szeretnénk, de semmiképpen nem azt ami ott van. A tükörben egy ember van. Valaki akit még nem ismerünk, de a lehetőség adott, csak időt kell szánni rá. Érdekes módszerről olvastam egyszer, annyi csupán, és megvalósítható persze kell hozzá egy alkalmas idő , életszakasz. Ne nézd meg magad egy hétig!
Gondolom most sokan azt gondoljátok ez képtelenség, vagy épp azt, hogy gyerekjáték. Egyik sem az. Nehéz, de teljesíthető.
Mikor legközelebb bele nézel a tükörbe valaki olyat fogsz látni akivel nem először találkozol, de még nem ismered őt. Meglátod a valódi önmagad, és meglátod ez az ember milyen hatással lenne az érzékeidre, szimpatikus vagy- e önmagadnak. Ez az első legfontosabb lépés. Ha nem vagy elégedett a lelked mélyén, akkor javításra szorul a helyzet. Egy hét után nem a szépség vagy a szépséghiba lesz a lényeg, hanem az ember. Mikor valakit meglátunk, az első benyomás a külső jegyek alapján alakul ki, de ez csak a felület. Perceken belül néhány szóváltás után érezni fogjuk a testünk reakcióját, a hetedik érzék beindul, és ha figyelünk erre már tudni fogjuk akarunk - e a közelében maradni ennek az embernek, vagy nem. Ismerjük meg magunkat is, mert lehet, hogy az életünket mélyen befolyásoló napi gondjainkat éppen az okozza, hogy nem akarunk együtt élni MAGUNKKAL.

Első lépés tehát, az önkritika. szeretnénk- e ilyen ember közelében lenni, kedvelnénk - e őt.
A titkos gondolatok, az irányító agyunk. Mindenki képes arra, hogy érezze ha valami nem úgy alakul ahogy lennie kell. Azt mondanám a tanult , és a velünk született erkölcs az ami megszólal bennünk ha olyat tennénk ami ezzel összeegyeztethetetlen.
Tehát, ha átlátjuk mindazt amit nem tehetünk másokkal, hogy ne sodorjuk veszélybe, vagy ne hozzuk őt kellemetlen helyzetbe, akkor ezt meg tudjuk tenni magunkkal is. Én is ember vagyok, és számomra a legfőbb, hisz az én életem többnyire az én kezemben van, és én tőlem függ sok ember élete aki számít rám, és engem szeret. Aki példaként követ, és az életében az én tanításom, és szavaim döntő szerepet fognak játszani.
Tehát, életet menthetek, és a létem pont olyan fontos, mint bárki másé aki meglátta ezt a világot. Pillangóhatás!!
Befolyásoljuk mások életét, és ez attól a perctől így van, hogy megtelt a tüdőnk levegővel és felsírtunk.
Ilyen fontos vagyok!
Ilyen fontos vagy te is, és mindenki a világon.
Azt mondanád azok az emberek akik miatt több ezer ember halt meg a világban miért fontosak. Azok is részei a történelemnek az életnek. Meglehet ha ez a katasztrófa nem történik meg, jön valami szörnyűbb amibe belepusztul az emberiség. Nem tudhatjuk igaz? Meglehet, hogy nem . Ezt sem tudhatom. Ahogy te sem, és senki más sem. A hívő ember az mondaná, mindennek meg van az oka, mindenkinek meg van a maga küldetése. Én is ezt teszem. Ahogy mindenki más is, csak van aki még keresi a küldetését a világban.
Nézz hát szembe azzal az emberrel aki vagy, és figyeld meg jól mit szeretne, és hallgasd meg végre ha rád kiabál, és ezzel jelzi, hogy valamivel nem elégedett , hogy nincs minden rendben.

Önhipnózis

KÉPES VAGY RÁ! Amit eddig írtam azok az első lépések felé, hisz benne van a nevében. Önhipnózis.
Saját magunkkal kell rendbe jönni, és ismerni akit hipnotizálni akarunk. Hidd már el végre, hogy képes vagy döntéseket hozni! :)
Ismered a tested.
Ismered az izmaid.
Képes vagy rábírni magad arra, hogy megtedd ami neked jó!
Elhiszed magadnak, hogy biztonságban vagy, és csak jót akarsz magaddal tenni.
A külvilág kizárása gyerekjáték, hisz a tudatos éned elszunnyad ha te ezt kéred tőle, hisz te parancsolsz, ebben a dologban te vagy a főnök.
Jót akarok magamnak :)
Képes vagyok eldönteni mi a jó nekem.
Szeretem magam!
Ebben a helyzetben csak önmagam számára lehetek kiszolgáltatott, és a tudatalattim nincs , és soha nem is lehet veszélyben senkitől.
Csak azt teszem amit szeretnék.
ÉN VAGYOK A FONTOS!
Eljuthatok, és megtehetem.
Ez a fontos. Miután képes vagyok egy számomra nyugodt, és békés lelkiállapotot létrehozni, a lelkem tiszta és befogadó lesz mindenre ami szebbé, jobbá, boldogabbá, elégedettebbé teheti az életemet.
A tanuláshoz ez az állapot megfelelő, és a legideálisabb.
Mikor megszületünk a tudatunk tiszta, és az idegsejtjeink készenlétben állnak befogadni mindent amit a külvilág szállít számunkra.
Önhipnózisban megközelíthetjük ezt az állapotot, és a befogadni való dolgok a tiszta tudatalattiba képesek bejutni. Nem bíráljuk felül a tanultakat, nem válogatjuk szét , nem szelektálunk.

Ismerd meg önmagad, és talán megismered a legjobb barátodat. Adj egy esélyt a benned élő embernek, hogy számodra , és mások számára is szeretetreméltó, és nélkülözhetetlen legyen.
relaxálj, és találkozz azzal akivel együtt élsz születésed óta, és ha úgy érzed hibát követett el, tudj neki megbocsájtani, és jó útra vezetni őt.

(ezek az én gondolataim, és tapasztalataim. Nem biztos, hogy mindenkinek sikerül magába látni, és elképzelhető, hogy a véleményünk is különböző. Szeretettel írtam nektek, ha segítettem, nagy öröm nekem! :) mindenesetre pihenni, nyugodtan élni, ellazulni, nem árt senkinek. Sőt a mai világban kötelező! :) Jó pihenést! )

2009. június 1., hétfő

2009. május 30., szombat

Eltorzult valóságok






Márpedig démonok léteznek... a belső démonjainkat senki nem láthatja, csak a nem várt fotográfiákon nyílik meg a hétköznapi ember számára az örökké titokzatos valóság! Démonok, szellemek, köztünk élnek.
AZ IGAZSÁG ODAÁT VAN! :)

Na jó ma vicceltem a fotóval, de alapjába véve, mégis igaz. Vannak meg nem magyarázható jelenségek, a szellemek, köztünk élnek, ezen nincs mit vitatni, de aggódni nem kell, egyik sem ilyen csúnya ! :)))

2009. május 26., kedd




Vannak dolgok amiket a szívünk rejteget, amit kimondani sem merünk.. Álmunkban minden álmunk ott van velünk. Vágyaink, rettegéseik, elveszett , és megkerült kedveseink. Ha menekülünk oda lehet, ha menekülnék onnan lehet. Álmainkban a valóság vagy csodálatos, vagy igazi rettenet.


EZ IS ÉN VAGYOK! MANAPSÁG HA ÉPP NEM VAGYOK ÖNMAGAM....vagy így vagyok önmagam???

2009. május 24., vasárnap

2009. május 3., vasárnap

Anyáknapja


Minden édesanyának kívánok egészséges, boldog életet! Kívánom, hogy legyen támasza jóban- rosszban, legyen öröme minden percben, legyen gondtalan és hosszú élete.