2009. március 27., péntek




Nagyon boldog 17. születésnapot kívánok Ivettnek :) szeretlek!

2009. március 25., szerda



Vérző széttépett darabokra szakadt életek, szennyes mocskos emlékek, eltorzult világ, ez lenne minden ami belénk mar amíg élünk csak a fájdalom és a keserűség kísér minket . Menekülni lehetetlen ebből a beszűkült életből. Fekete felhők dermesztően hideg fagy a szívünket körülvevő határtalan fájdalom míg egyszer csak nem marad a semmi, és nem leszünk senkik. Marad a magány ami eltorzítja az érzékeinket. Semmi fájdalom, semmi érzés, nem marad szerelem, nem marad bánat és nem marad boldog pillanat sem mert a sötétség felemészt mindent. Valamikor a kezdetek kezdetén még ott volt mindenkiben az élni akarás, még volt miért élni, még volt mit tenni volt mire várni. Mára a csalódások egyszerűen felőrölték az érzéseket és csak lebegünk a semmiben , keresve azt az utat ahol még megtalálhatnánk az életünket. Nincsenek rózsaszín felhők, a szerelem pedig soha nem is volt. Nem kell, hogy szerelmi csalódás kísértse a lelkünket, elég csak nagyon- nagyon istentelen módon magányosnak lenni. A fájdalom marad az egyetlen érzés amit érzünk, de legalább ezt még érezzük. Ha meghallod azt a hangot összerándul a gyomrod, és a fejedben érzed a rettegést, miért kell fájnia? Miért nem élhet az ember csendesen, fájdalom, keserűség és félelem nélkül. hogy legalább annyi örömet kapjon az élettől, hogy nem fáj ha nem muszáj. Reggelek, nappalok, el nem múló, és némán elmúló életek. Ezek lettünk mi és ezzel még nincs vége semminek. Elzárva mindentől ülök itt és várom, hogy elmúljon az életem, visszafogom a vad vérem és várok csendesen, mert a láncom nem enged és nem menekülhetek , az utam elfogyott, a remények pedig mintha soha nem is lettek volna. Valamikor én is nevettem és olyannak láttam a világot, az életemet ahogy annak lennie kell ha az ember megszületik és ÉL:
Kamaszkori álmok, zene tánc, és nevetés, "szerelmek" csókok óriás vágyak , olyan szép volt az élet.
Nem lehet, hogy valami a felénél véget érjen, és ne legyen már sehogy sem tovább.
Az érzés mint a Titanicon, ha látod , hogy a hajó sűjed, de pontosan tudod, hogy leszállni nem fogsz tudni róla többé. Az egyetlen utad az óceán mélye.
Lehetetlen, hogy valami ilyen kilátástalanul érjen véget.
Ha visszanézek az életemre halálom napján nem lehet, hogy ne emlékezzem semmire csak egy napra a felnőtt életemből. Egy napra ami ismétlődik immár 10 éve.
A forgatókönyv ugyan az, a helyszín, és a szereplők néha változnak, de a történet marad a régi. Így nem lehet élni.
A horror filmekhez nem kell gyilkolni és vérezni, elég így élni.
Az, hogy erről tehet-e valaki, vagy ez volt megírva, és a megoldások a padló alá lettek söpörve nem tudom, néha szebb napokon érzem, hogy van megoldás csak még nem ismertem fel .

Nem is értem miért írtam, talán azért, hogy ha fiatal vagy, vagy annak érzed magad, vagy úgy érzed van még remény, ne kerülj ilyen helyzetbe vedd észre a hibákat, és menekülj az ilyen és efféle élettelen életből.

2009. március 20., péntek







DRÁGA KLAUDIÁMNAK BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK!

2009. március 16., hétfő

video

VILÁG VÉGE


Elsötétülni látszott minden, és megszűnt létezni az összes fizikai kapcsolat a világgal.
Nem érzett fájdalmat.
Egy rétre került ahol mintha nem is lenne gravitáció, csak selymes kellemes sőt szinte szavakkal kifejezhetetlen gyengédség. A virágok mintha sablonnal készültek volna olyan tökéletesek voltak. A Jó Isten ilyennek teremthette őket mielőtt a természet erői megtépázták volna. A fény olyan erős volt, hogy tudta ha ez a retináján áthatol nagy fájdalommal kísérve veszíti el a szeme világát.
Nem történt semmi.

Sem vakság, sem fájdalom, csak a rendíthetetlen béke. Lassan sétálni kezdett a réten , bár a lába mintha nem is érintette volna a földet, és haladt egyre közelebb a nagy fényesség felé.
Hirtelen a semmiből egy hatalmas , mondhatni gigantikus méretű kapu jelent meg, és ahogy egyre közelebb ért hozzá, fokozódott benne a teljes harmónia , tökéletes boldogság érzése.
Tudta, ha megérinti a kilincset minden megváltozik és soha többé nem térhet vissza. ezen a kapun túl valami visszavonhatatlan várja.
Ujjai lassan rákulcsolódtak a kilincsre, és ............
Fény. Hideg.
Egy szoba padlóján fekszik, mosolyogva nyitja ki a szemét, még az emlékek hatása alatt van.
Lassan minden világossá válik, ÉL.
Hirtelen nagy fájdalom hasít bele a szívébe, hiányzik a rét.
Hiányoznak a virágok, és a tökéletes boldogság érzése. Hiányzik a tudatlanság.
A feje újra megtelik az emlékekkel. Már emlékszik a családjára, emlékszik az életére, emlékszik arra miért jó itt lenni.
Van amit nem lehet elfelejteni. Már pontosan tudja, hogy élni jó, és nem kell félnie. Valami olyan várja a másik oldalon, ami biztonsággal, és kimondhatatlan boldogsággal tölti ki a létezését.

-Ott is én leszek.-gondolja.
-Megmaradok annak aki most vagyok, csak elfelejtem azt ami voltam.
-Nincs hát fájdalom, de sajnos nincs emlék sem.
Amíg itt élünk ebben az életünkben, olyan nagyon kell szeressünk, hogy minden sejtünket kitöltse a ragaszkodás és a szeretet érzése. Hátha magunkkal vihetünk belőle valamennyit azon a titokzatos úton...

Vannak akik elindulnak egy folyosón, és vannak akik erős virágillattal térnek vissza. Van olyan aki egy kaput készül kinyitni, és van aki csak egy hosszú sötét és rettentő mély álomra emlékszik vissza.

Halál utáni élet.
Az utolsó pillanatok.
Villanások a végtelen titokzatosból.

Miért ne lehetne igaz? Hosszú évtizedek, vagy évszázadok óta kutatják mi van azután miután megszűnik dobogni a szív. Lehet, hogy ez, lehet, hogy az, de valami van, és ezt el kell fogadni.
Miért kelt mégis olyan nagy riadalmat a halál? Mert ha esetleg tudnánk, hogy valami mérhetetlen jó, vagy csodás béke és boldogság vár ránk, nem is biztos, hogy akarnánk tovább élni. Ezek csak addig titkok, míg el nem jön a mi időnk. Hinni nem bűn!

ÉS ÉN EBBEN IS HISZEK!

http://data.hu/get/1285716/Vilag_Vege_.wav.html

2009. március 9., hétfő

Más világ...


Van egy olyan hely, ahol élő ember nem, vagy csak nagyon ritkán járhat. Nem hisznek nekem Nem baj, attól még van! Szellemek! Mi így nevezzük akik ismerjük a földön túli titkokat. Ha valaki azt gondolja valótlanság a más világban hinni, mérhetetlenül öntelt ember.
Nem gondolhatod, hogy mindenek felett állsz és ismered a világmindenség titkait. Hisz ember vagy csupán. Titkos pillanatok amiket csak ritkán oszt meg az ember másokkal mert rögtön őrültnek nézik...Vajon miért is? Volt idő mikor végesnek hitte az ember a földet, és volt mikor laposnak gondolta. Volt idő mikor a varázslat természetes bár félelmetes velejárója volt az életnek, de vitán felül állt, hogy létezik. Volt, hogy nagy királyok hívták segítségül a mágiát, és az sem volt furcsa, hogy néhány nép az őseik szellemét idézte meg ha segítségre vagy tanácsra volt szüksége.
A világ fejlődése, kicsit mintha vissza fejlődés lenne. Az emberek szemére a tudomány fejlődésével homályos fátyol borult és hisszük amit látunk. De attól, hogy nem hiszünk dolgokban attól az még van! Ha tetszik ha nem, nem tudunk mindent és a világmindenségnek sokkal több titka van mint nekünk gyarló embereknek.
Mindenki hallott már éjszaka felismerhetetlennek vélt hangokat. Reccsen a bútor, nyikorog a padló pedig nem jár rajta senki. Megmozdult a függöny pedig szél nem jár hangok az éjszakában pedig ember sem állat sehol .
Éreztünk már rettegést a szívünkben pedig nem volt mitől félni, és borzongást a bőrünkön nyár meleg estén.
Bizsergés a tarkón, lágy fuvallat a szobában, mindenki érezte már a láthatatlan érintést.
Kis gyermek korom óta érzem hogy körül vesznek láthatatlan erők, akik hol védenek, hol irányítanak. Te nem érezted soha?
Mikor gyermek voltam apró kislány, elveszítettem valakit akinek én voltam a világ közepe. Azt kell mondjam, hogy apám az elbeszélések alapján nem volt túl jó ember, de engem a világon a legjobban szeretett. Meghalt mikor 3 éves voltam. Ezerszer gondoltam át mi lesz vajon az ember lelkével miután ebből az életéből tovább lép. Merre megy vajon ,és várja-e valaki.
Azt biztosan tudom hogy VAN olyan,hogy TOVÁBB. Istenben való hitem mellett ami már kisgyermekkoromban világos volt, hiszek a lélekvándorlásban és tudom, hogy van élet a halál után.
Azt hiszem a befejezetlen dolog nem arról szól, hogy a lélek kötelezve lenne végezze el amit nem tett meg hanem arról, hogy miközben tudta meg kellene tennie eltávozott, és nem volt ideje feldolgozni , nincs többé lehetősége lezárni az ügyeit.Nem így van!
Nincs már dolga ezen a világon.
Az élők tartják itt a holtakat.
Erős szellemi és fizikai energiánkkal fogságban tartjuk szeretteinket mert ahogy ő nem akart még elmenni mi sem készültünk fel a búcsúzásra.
Láthatatlanul fogjuk a kezét.
Apám mellettem él .
Ha ezt egy lélekorvos hallja azt mondja: A beteg ill a páciens hallucinációnak megélt álomszerű látomásról számolt be.
Az orvos a könyvekből megtanul gyógyítani.
Az orvos a társadalom nagyobb rétegei alapján elfogadott hozzáállás szerint gyógyít.
Az orvost az ember tette orvossá.
Az orvos, tudós!
A lélek betegségei a többség megítélése alapján tartandóak betegségnek.
Nem tisztázott hogy a lélek mitől, mikortól, és hogy válik beteggé.
A társadalmi szabályok ítélik meg ki mikor lesz köz, vagy önveszélyes.

DE IGENIS VANNAK CSODÁK!

Vannak csodák, és vannak hitek, és vannak mesék, álmok, és igenis vannak szellemek.
Ha eljön az idő tovább megyünk, és nem állunk meg.
Hiszünk!: Istenben
Hiszünk!: A Dalai Lámában
Hiszünk!: Az állati ösztönökben és jövőbelátásban
Hiszünk!: Az érzelem erejében!
Hisszük, hogy édesanya felemel egy autót , hogy megmentse a gyermekét
Hisszük, hogy van élet valahol egy másik idegen bolygón

Higgyünk a szellemeinkben, mert léteznek!

SOHA NEM VAGYUNK EGYEDÜL!!!

2009. március 3., kedd

Diablo2




Lassan két éve élvezi a család majd összes tagja ezt a játékot. Bevallom nekem kimondottan gyomor összerándulós, rettegős pillanatokat is okozott, és még ma is kiakadok mikor Diablo közelében beremeg a föld. :)
Imádom, és elképzelhetetlennek tartom, hogy a gépemen ne legyen örökös helye a játéknak. Hallottam én is mint mindenki, hogy a harmadik rész hamarosan elérhető lesz , csak reménykedni tudok, hogy hasonló örömet szerez majd mindenkinek. Kicsit elakadtunk rajta, hogy a játék jelenlegi karakterei közül csak a barbár marad meg tulajdonképpen, remélem ez csak rémhír.
Nálunk a családban mindenkinek meg van a maga karaktere és bármennyire furcsán hangzik is hasonló az életben levő tulajdonságainkhoz.
ezen jót nevettünk, de valóban ha az ember sokat játszik a játékkal egy idő után majdnem azonosul a karakterével, és mikor egymást mentjük bizony egymásra is gondolunk közben.
Nálunk a Diablo 2 családi játék , apa kivételével aki túlságosan földhözragadt, hogy beleélje magát és szenvedélyesen harcoljon velünk. Minden látszat ellenére nem vagyunk függők, el vagyunk nélküle....úgy egy -két hétig... :)
Nagyon várom, hogy megjelenjen a folytatás, és leharcolhassam azt a harcot amit az ember élőben soha nem tenne. van akinek Diablo a főnöke..:) lehet!
Mindenkinek ajánlani tudom! Harcra fel!

2009. március 1., vasárnap









Jézus mondja Isten országa bennetek van és körülöttetek, nem fából és kőből épült házakban.
Hasítsd szét a fát és én ott leszek, emeld fel a követ és megtalálsz.

Nem szeretnék magyarázatokat fűzni a filmhez, engem nagyon megérintett, és felkavart!