Ess eső
Halk kopogás riaszt az éjszakában,ismerős vendég érkezett, csak hallgatom ki betérni kíván, hol hevesen, hol csendesen kesereg. Dübörög az éjjel, áthatol a hideg, fázik -e kint, vagy épp rajtunk nevet? Nem engedem betérni nem adok helyet, bár remegő izgalommal várom, hogy megérintse bőröm a hideg. Nedves érintése borzongatja testem, kinyitom az ablakom, hogy meglessem. Égnek fordítom kíváncsi tekintetem türelmetlen várom, hogy itt legyen velem . Ess rám, fújj szél érzem az életem, érzem, hogy élek ha itt vagy velem. Hajam megragadja, beletúr a szél, arcomba csap a hideg, esős éj. Én csak állok, mosollyal viselem, imádom ha kínoz, én azt is szeretem. Felettünk álló természet, te vagy az úr, te vagy az élet. Csak esik, csak fúj, csak ölel a hideg, egy kandallónál hallgatnám összebújva veled. Magányosan állok az ablakom alatt, betör a szél, csak az eső marad. Jó legyen! Nincs ki megölel, de az élet szép, az éjjel átölel.Lenyugszik a nap, jönnek a fellegek, az esőben érzem új nap érkezett