Bejegyzések
Kirúgjuk magunk alól a földet!
Megfulladok. Mint akit fejbe vertek döbbentem rá , hogy mi lett az életemből. Ahogy kell múlt a nap mikor elkapott egy fájdalmas érzés, egy rettegés, amit leírni nem tudok. Egy arc aki valaha mosolygott rám, egy hang aki szava számított, most magával ragadott egy pánik félelem, hogy magam vagyok. Csak én vagyok. Nincs többé, és soha nem is lesz olyan, hogy mi. Csak ő, és én. Ilyen az élet, ilyen mindenen átgázoló fájdalmas keserűség ami ellen tehet az agyunk, hisz hisszük, minden megoldható, de a testünk a szívünk még tiltakozik kicsit, még jelzi bizony ez fájni fog. Nem mint egy műtét, és nem mint ha bevered a térded, ez fáj, és sokáig nem múlik el. Miért is ha már elszakadtunk, miért ha már vége? Mert nem tudhatjuk belül legbelül mélyen mi zajlik. Csak tudjuk, hogy nagyon- nagyon fáj. Rettegés az élettől vagy a változásoktól? Vagy magunktól, hogy ez bizony legközelebb ha lesz egyáltalán olyan sem fog sikerülni. Kapaszkodókat keresünk ami megerősít, halvány utalást arra , hogy menni