2011. március 30., szerda

A földünk


http://www.idokep.hu/hirek/rekord-meretu-ozonlyuk
http://index.hu/kulfold/2011/03/11/videok_a_japan_foldrengesrol/
http://www.origo.hu/nagyvilag/percrolpercre/20110311-foldrenges-es-cunami-japanban-percrol-percre.html

Ilyen a föld, ezt tettük vele. Elkeserítő, és valóban tehetetlenné tesz, hisz ha csak egy ember akarná helyre hozni az évszázados hibákat, esélye sem lehet változtatni. Mindenkinek kellene. Összefogni! Ha magunkért nem, hát a gyermekeink jövője miatt. Mi "ősemberek" akik nem látjuk mit teszünk, bűnt követünk el magunk ellen. Vajon ezt miért nem büntetik. Életfogytiglan a földért. Vagy a büntetés pont az, hogy itt kell élni míg vége nem lesz? De miért bűnhődik az, aki az életet választja? A sajátját, és a földünkét. Elképesztő, hogy "felégetjük" az otthonunk. Fejlődés? Most inkább visszafejlődés. Dühöng a bolygó, mert nem tiszteli az ember a saját, és mások életét. Ha megóvod hálás lesz, és ad. Ad életet, táplálékot, vizet, szépséget. Ha legyalázod, nem kapsz mást csak pusztulást. Mi büszke életforma az univerzumban azt lessük hová menekülhetünk a saját pusztításunk elől. Ezt a békát le kell nyelni. Maradsz, és ha én " a föld" elviseltem amit tettél ember, hát viseld el amit most én adok. Ennyit értek a gondolatok. Az emberség. Ennyit ért , hogy két lábra állt az ember, aki lassan földön csúszva menekül.
Túlzások?
Nem!
Ha most nem fogjuk fel végre merre haladunk, már nem haladunk többé sehová! Ez itt nem az a hangos szó a tömegből, ez csak vélemény. Változtatok ezzel valamin? Nem. Maximum kedves olvasóm, egyet értesz velem , és holnap reggel megyünk tovább.

„És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz? Tekintett azért Isten a földre, és ímé meg volt romolva, mert minden test megrontotta az ő útját a földön. Mondta azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.”

2011. március 24., csütörtök

2011. március 21., hétfő

Névnapi kalács


http://edikonyha.blogspot.com/2010/01/kakaos-kalacs-nagyi-modra.html a kép erről az oldalról való, sajnos én nem tudtam lefotózni, időm sem volt rá :) hála istennek. Viszont erre hasonlított a leginkább :)))


Tíz éve nem sütöttem kalácsot :)
A volt férjem szakácsnak tanult, és mivel még itt él velünk ő a főszakács a konyhában, külön kérésére.(Nem értem miért a ragaszkodás, hisz nem is élvezi) Lassan igyekszem leszakadni tőle, mivel bár ő nem is sejti, de imádok főzőcskézni. Eddig nem hagyta, most titkon kétnaponta megpróbálok valamit, ha majd végre a magam útját járom, ne legyen akadály a gyakorlat hiánya. Nagy örömömre csak kissé estem ki a gyakorlatból, de el nem felejtettem , hogy kell csinálni. Mivel tegnap itthon volt, és olyankor esélyem sincs önállósodni, mára terveztem Klaudia lányom névnapjának köszöntését. Lelkesen neki is álltam, és képzeljék, kalács lett belőle. :) Nem is rossz, hisz nagyon hamar megfogyatkozott, a gyerekek imádták. Nem mintha nem imádnának minden sütit, de nekem ez nagyon jól esett. Gyorsan megmentettem belőle egy tányérral, hisz mégis csak a Klaudia névnapjára készültem vele. Izgatott voltam, hogy mennyire meg fog lepődni, hisz ő is tudja , hogy nem volt lehetőségem efféle finomságot készíteni az elmúlt években. A hűtőben a bor, a tányéron a süti, és remény a szívben, hogy örömet szerzek majd vele. A meglepődés elmaradt, az öröm szintén, a süti viszont a testvérek lelkesedésének martaléka lett. Öröm az ürömben, hisz így azért nem veszett kárba az este, és volt aki megkóstolta mire emlékszem még a cukrászkodásból.