HÁTBORZONGATÓ BLOG

Januárban volt a blogom 10 éves. Elfelejtettem megünnepelni. Nem ünnepeltem meg azt , hogy ha akartátok ha nem , vettem a bátorságot és elkezdtem rátok ontani a gondolataimat, érzéseimet , és az életemet. Akik itt voltak és itt vannak velem azóta is azoknak köszönöm a kitartást és , hogy a blogon keresztül pl a migrén aura bejegyzéseimnél egymást is segítettétek , és erősítettétek! Csodálatos érzés volt minden alkalommal azt látni, hogy van bennetek bátorság megosztani a történeteiteket, és ahogy erőt adtatok egymásnak, és nekem is. Köszönöm mindenkinek aki hozzászólt a bejegyzéseimhez, és velem volt még ha láthatatlanul is. A blog továbbra is vár benneteket, és továbbra is : Egyszer volt, hol nem volt, beszéljünk arról ami belefér! A nevem Lilla! Üdvözöllek nálam!https://lilaeva.blogspot.com/ engem itt is megtalálsz ! BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKÜNK ! :)

Sziasztok! Üdv újra itt, és most valamivel szebb témában mint utoljára. Vannak álmok. Nem olyan álmok amit az ember éjjel álmodik, hanem olyanok amikre egész életünkben vágytunk. Vágyak amik a legtöbb esetben csak nagyon ritkán válnak valóra. Sokszor beszélünk róla, hogy ide-oda szeretnék eljutni, de vannak olyan álmok amikre az ember valóban vágyik. Nem mert szép, nem mert mindenki azt szeretné, hanem mert a lelkében érzi valamiért oda tartozik. Vissza húzza a múltja, vagy egy megmaradt emlék előző életéből. Írtam már nektek Rómáról :) Apró gyermekként is éreztem , hogy oda tartozom, és nem nyugodhatok míg "haza" nem jutok. 47 éves vagyok, fakulnak a vágyak, mert a lehetőségek is fogynak velük együtt. Mégis az életem egy részét kiteszi az a pillanat mikor néha titokban becsukom a szemem és anélkül, hogy bármi vissza tartana egyszer csak ott sétálok a számomra létező egyetlen világ közepén. Gondoltam hát átgondolom vajon hová még? Mindenkinek van listája, nekem is van. H...

Pár hónappal ez előtt egy gyermekkori ismerősöm öngyilkosságot követett el. Nem gondoltam akkor, hogy az én amúgy kusza, és érzékeny lelkem miként fog reagálni erre, de elég hamar kiderült, hogy nem hagyja szó nélkül. Az első alkalommal mikor át kellett gondolnom valójában mi történt, rájöttem az életemmel összeegyeztethetetlen a halál. Persze tudom, hogy ez valójában nem egy olyan valami ami az én extrám lenne, de itt főként az efféle elmúlásról van szó. Nagyon úgy tűnik, hogy 1976-ban az apám is ezt tette, és bár kicsi voltam még, szerintem mégis mély nyomot hagyott bennem a dolog. Az élet számomra fontos. Az én hitem azt mondja nekem, hogy a lelkünk örökkévaló, és ha már a testünk nem bírja tovább , a lélek tovább vándorol. Hiszek ebben. Hiszek a halhatatlan lélekben. Ettől függetlenül a jelenlegi életem még ha néha borzasztóan nehéz, vagy fájdalmas is volt, fontos nekem. A családom a barátaim, a gyerekeim. Mi köze ennek a pánikhoz? Nagyon is sok köze van hozzá. Életem első fe...

Kapukról, és könyvekről fogok írni! Nem olyan kapu,vagy könyv amit meg lehet vásárolni, sőt talán átmenni sem ajánlatos rajta, olvasása sem ajánlott gyengébb idegzetűeknek. Kapuk ,könyvek amiket az ember elméje alkot. Olyanok amik talán jobb ha soha nem nyílnak ki. Mielőtt bele kezdek , egy szösszenet a képzelet szárnyán. Harry Potter: Kapu..Egy óriás gyilkos kígyóhoz vezet. Könyv..Egy gonosz rettegett varázsló kap erőre tőle. Holle anyó: "az utolsó ajtón ne lépj be" Végtelen történet: Hát nem is tudom, azért volt némi kifogásolnivalóm abban a könyvben amit Sebastian olvasott. Kapu, mint a pokol szája, és könyv mint a holtak könyve. Mi van ha mindenkinek van egy hasonló kapuja, vagy könyve. Szinte látom magam előtt a sok rozsdás lakattal lezárt ajtót. Miért akar az ember olyan könyvet olvasni, amiből ki lett tépve a lap? Érdekes, hogy talán ösztönösen de sorozatban gyártanak filmeket ezekről a titkos ,veszélyes átjárók...

Üdv kedves olvasók ! Beiratkoztam! Tanulok! Irány az érettségi! Matematika! Bizony emlékszem a félszre és annak minden pillanatára, hogy nem fog menni. Ma is rettegek, hogy elakadok, így aztán elképesztően sok időt fordítok a tanulásra. Hogy is történt a dolog? Egy barátnőm beiratkozott a levelező gimnáziumba, és mikor felhívtam, hogy gratuláljak a bátorságához, és elszántságát dicsérjem megkérdezte én miért nem? Jó volt a kérdés : miért nem? Mert féltem. Egész életemben féltem a kudarctól, és attól, hogy esetleg az álmaim miattam dőlnek romba, és nem foghatom rá semmire. Nem mondhatom majd azt, hogy azért nem mert.... Egész egyértelműen rajtam múlik majd, az én kezemben lesz az életem. Egyszer csak megvilágosodtam a beszélgetésünk közben, hogy ez a "nem" pontosan azt jelenti, hogy elfogadom amit ebben az életben magamra testáltam. A félelmet a sikertelenségtől és ezért azt is, hogy nem t...

Rég nem írtam, és nem azért mert nem lett volna miről, sokkal inkább mert olyan sebességgel zajlott az élet, hogy nem tudtam miről írhatnék. Elvégeztem a dajka képző tanfolyamot. Ez tavaly történt, és igazán felemelő érzés volt tanulni is, érezni ahogy újra töltődik az elmém, ahogy szembe jön velem az az érzés amire mindig vágytam. Olyat tanulhatok, ami érdekel, amit mint a szivacs szívok magamba, mert számít nekem. Most persze sokan gondolhatják, hogy nem is olyan régen még általános iskolával lehetett érvényesülni ebben a szakmában, és igen nem olyan rég még a dadus az volt, amit a név takar. A kedves pót anyuka, segéd mami, aki az óvónénivel karöltve igyekszik támasza, segítsége, tanára , lenni az apró embereknek akik elindulnak otthonról a világ felé. A világba, ahol majd egyszer egyedül kell boldogulni, ahol az első lépések igenis számítanak. Ahol fontos, hogy az ember aki a segédkezet nyújtja szívből, és gondosan tegye. Ebben a korban minden bot...

Született egy kisfiam. Már hat gyermeknek adtam életet, ennyi vagyok... Ennyi vagyok??? vajon ez valójában valami? Hat felé szakadt genetika, és közben úgy érzem mindenképpen el tűnök a semmiben. http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma "A cselekedetek függetlenek attól, hogy tudatosan vagy akaratlanul hajtották végre őket, hiszen az akaratlanul végrehajtott cselekedet is következménnyel jár. A Mahábhárata, vagy a Rámájana eposzokban visszatérő elem a véletlen bűn, amely akkor is elnyeri büntetését, ha az a cselekvő szándékától független." A kisfiammal kezdtem az írást, mert ha valaki olvassa a blogomat tudja, hogy mennyire fájdalmasan éltem az utóbbi pár évemet, és milyen nehezen szakadtam el az előző férjemtől. Mekkora harcok dúltak ott fejben, szívben mire meghoztuk a végső döntést, és úgy véltük véget kell vetni egy nagyon nem működő kapcsolatnak még akkor is, ha esetleg mások azt gondolták bizony minket a sors egymásnak rendelt. Sok fájdalmas döntés, és év után a a legjobb...

Nem tudok aludni. Különös érzések kavarognak bennem, kimondhatatlanok, és olykor úgy tűnik, reménytelenül nevetségesek. Igyekszem össze szedni minden erőm, és bátorságom, hogy szembe nézzek az élettel, néha mégis olyan elképesztően nehéz. Választások elé állít a sorsom, mert az életem nem csupán az enyém, valahogy mindenki élete aki hozzám közel áll részese a döntéseimnek. Ez persze így normális, de vajon létezek-e még én ebben a nagy összekapcsolódásban? Mit is jelent az, hogy emberi kapcsolatok családon belül. Mindenki azt gondolja tudja nekem mi a jó, vagy épp úgy érzi ami nekem jó az neki nem felel meg. Félek. Tele vannak a döntéseim félelemmel, attól tartok megbántok embereket azzal ha a magam érdekeit nézve élem az életem. Kamasznak azt hittem önző vagyok, most meg lassan rá kell jöjjek, hogy mást sem teszek mint mások érzései szerint élek. Ha az én döntésem nem felel meg valakinek, változtatok rajta, csak, hogy ne bántsam meg az ő érzéseit. Akkor ez most, hogy is van? Függök min...

Ismerek olyan embereket, akik a saját gyengeségükkel képesek más , náluk látszólag sokkal erősebb társaik erejét kiszívni, és felhasználni az életükhöz. Olyan drasztikusan hangzik ez, és olyan sokáig tartott mire meg tudtam fogalmazni amit erről gondolok. Például azt, hogy ezek a típusú emberi lények valójában egyáltalán nem gyengék, sokkal inkább , hogy a megfelelő kifejezéssel éljek, élősködők. Kihasználnak mindenkit maguk körül, és szemérmesség nélkül fogadnak el bármit ami úgymond a saját "álcájuk" miatt az ölükbe hullik. Álcánál arra gondolok, mikor valaki gyengének, sőt szánalmasnak mutatja magát (még ha ezt valójában nem is teljes tudatában teszi )olyan szinten, hogy minden jóérzésű ember azonnal a segítségére siet ahogy úgy érzi a pártfogoltja nem tud meg küzdeni a nehézségekkel.(márpedig tulajdonképpen mindig mindenki úgy gondolja) Így aztán ennek a bizonyos ember típusnak soha nem is kell, nem is kellett megküzdenie semmiért, semmivel az életében, és mivel mindenki...

http://www.youtube.com/watch?v=7BxonK8Nmg8

(Turn around) every now and then I get a little bit lonely and you're never coming round (Turn around) every now and then I get a little bit tired of listening to the sound of my tears (Turn around) every now and then I get a little bit nervous that the best of all the years have gone by (Turn around) every now and then I get a little bit terrified and then I see the look in your eyes (Turn around, bright eyes) Every now and then I fall apart (Turn around, bright eyes) Every now and then I fall apart And I need you now tonight and I need you more than ever And if you only hold me tight We'll be holding on forever And we'll only be making it right 'cause we'll never be wrong Together we can take it to the end of the line Your love is like a shadow on me all of the time (all of the time) I don't know what to do and I'm always in the dark We're living in a powder keg and giving off sparks I really need you tonight, forever's gonna start tonight Forever...

Az alább leírtakhoz nem várok megjegyzéseket! Csak egy eszmefuttatás volt egy sor olyan gondolatról ami mélyen bennem van. Nem szeretnék többet beszélni róla, mint amennyit ott megfogalmaztam!

Erős vagy, kibírod! Kislány korom óta hallgatom ezt a mondatot, és soha nem tudtam mit kezdeni vele. Vajon, hogyan is vagyok az? Ha valami gond volt az életemben épp úgy zuhantam össze mint mások , és épp úgy zokogtam mint az összes többi ember ha bajban van. A különbség az köztem, és a többi ember közt, hogy én amíg lehet titokban tettem. Miért? Mert egész életemben azt mondták nekem, én erős vagyok, és mindent kibírok. 39 éves leszek a jövő héten. Ennyi év van mögöttem, és megannyi fájdalom. Millió olyan nap, amikor úgy éreztem nem bírom tovább, és mégis eltelt a nap, ha fájdalmasan is de újra indult a következő hajnal. Az évek szállnak, múlik az idő, és el sem tudom mondani mennyi mindent nem tettem meg még, mennyi mindent viseltem el eddig, és mennyire remélem, hogy nem csak ezt szánta nekem az élet. Kamaszként sokszor kerültem bajba, veszélyes helyzetekbe, ahová vagy én sodortam magam, vagy az élet irányított. Így alakult. Erősnek éreztem magam? Nem. Egy cseppet sem. Hősnek sem, é...

Isten megteremtette az embert. Az ember a pénzt. A pénz a háborút, az alázatot.........