VILÁG VÉGE
Elsötétülni látszott minden, és megszűnt létezni az összes fizikai kapcsolat a világgal. Nem érzett fájdalmat. Egy rétre került ahol mintha nem is lenne gravitáció, csak selymes kellemes sőt szinte szavakkal kifejezhetetlen gyengédség. A virágok mintha sablonnal készültek volna olyan tökéletesek voltak. A Jó Isten ilyennek teremthette őket mielőtt a természet erői megtépázták volna. A fény olyan erős volt, hogy tudta ha ez a retináján áthatol nagy fájdalommal kísérve veszíti el a szeme világát. Nem történt semmi. Sem vakság, sem fájdalom, csak a rendíthetetlen béke. Lassan sétálni kezdett a réten , bár a lába mintha nem is érintette volna a földet, és haladt egyre közelebb a nagy fényesség felé. Hirtelen a semmiből egy hatalmas , mondhatni gigantikus méretű kapu jelent meg, és ahogy egyre közelebb ért hozzá, fokozódott benne a teljes harmónia , tökéletes boldogság érzése. Tudta, ha megérinti a kilincset minden megváltozik és soha többé nem térhet vissza. ezen a kapun túl valami ...