Padlás: Fényévtávolság Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél. Lehet létezik Ő is, aki többre képes az embernél. Egyszer ismeretlen távolba vágyom. Máskor megriaszt egy álom, hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz már nem vigyáz egy cseppnyi földre, s el kell mennünk mindörökre. Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom. Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át. Nézem tisztaságát, mégsem értem. Hallom hangjait, és el nem érem. Ott a tenger, itt az én hajóm. Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék. És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még Néha könnyebb lenne elmenekülni, s tiszta fénybe merülni, de a hang, ami hív,de a jel, ami szól, még nem mond semmit meddig élek, s lesz-e út, hogy vissza térjek. Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom. Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át. Nézem tisztaságát, mégsem értem. Hallom hangjait, és el nem érem. Ott a tenger, itt az én hajóm. Nekem itt van dolgom. Nekem itt vann...
Bejegyzések
Amikor vége az utolsó dalnak is.
amikor vége az utolsó dalnak is az utolsó hang is szétfoszlott már magányos tárgyak az elhagyott színpadon fölborult székek és konok homály papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt maradj velem, segíts nekem vigyél haza, fogd a kezem szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem vigasztalj meg, ha nem is hiszed, hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked amikor vége az utolsó dalnak is és a varázslat szétfoszlott már mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed maradj velem, segíts nekem vigyél haza, fogd a kezem szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem vigasztalj meg, ha nem is hiszed hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed Van egy este, van egy tánc, vannak a csillagok, és van egy utolsó dal.. "vigasztalj meg, ha nem is hiszed hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet mindig le...
MI! :)
Mostanában annyi minden történik körülöttem, hogy ember legyen a talpán aki képes az eseményeket követni, hát még feldolgozni. Nem tudom, hogy mindent elveszítek- e azokkal a dolgokkal amik történnek, vagy épp most kapom vissza amit ennyi év alatt elvettek tőlem. Azt gondolom csoda , hogy ép ésszel kibírom. Igyekszem tisztán látni ami történik, de valahogy nem nagyon jön össze, lehet a tudatlanságom, a tanulatlanságom vagy a beszűkült élettapasztalatom az oka, de nem tudom mit kéne csinálnom. Azt hiszem mára eljutottam egy szintre, ami a végső döntéseimhez elég is, de azt még nem nagyon tudom, hogy hogyan , merre tovább. Mindig meg volt a megoldás, és biztos vagyok benne, hogy most is meglesz, csak nem egyszerű. Vannak akik nem beszélnek, hanem írnak, én ilyen vagyok, de eljött hát a pillanat, hogy kimondjam amit érzek, és ma ezt meg is fogom tenni. Vannak dolgok amik változnak , és van ami állandó marad. Az életem változik, az állandó benne én vagyok, és a gyermekeim, akiket önzetlenü...