HÁTBORZONGATÓ BLOG

Halk kopogás riaszt az éjszakában,ismerős vendég érkezett, csak hallgatom ki betérni kíván, hol hevesen, hol csendesen kesereg. Dübörög az éjjel, áthatol a hideg, fázik -e kint, vagy épp rajtunk nevet? Nem engedem betérni nem adok helyet, bár remegő izgalommal várom, hogy megérintse bőröm a hideg. Nedves érintése borzongatja testem, kinyitom az ablakom, hogy meglessem. Égnek fordítom kíváncsi tekintetem türelmetlen várom, hogy itt legyen velem . Ess rám, fújj szél érzem az életem, érzem, hogy élek ha itt vagy velem. Hajam megragadja, beletúr a szél, arcomba csap a hideg, esős éj. Én csak állok, mosollyal viselem, imádom ha kínoz, én azt is szeretem. Felettünk álló természet, te vagy az úr, te vagy az élet. Csak esik, csak fúj, csak ölel a hideg, egy kandallónál hallgatnám összebújva veled. Magányosan állok az ablakom alatt, betör a szél, csak az eső marad. Jó legyen! Nincs ki megölel, de az élet szép, az éjjel átölel.Lenyugszik a nap, jönnek a fellegek, az esőben érzem új nap érkezett...

Néha azon tűnődöm, hogy lehet , hogy némely ember a saját gondjait problémáit másokon, akár a számára oly fontos embereken vezeti le. A gondjaink a sajátunk, még akkor is ha átvitt értelemben van okozója, de nem hiszek abban, hogy mások hibáztatásával fognak megoldódni. Azt gondolnám így inkább fokozzuk a bajt. Az élete manapság senkinek nem egyszerű, és a lehetőségeink igen korlátozottak a problémák megoldására, jónak látszik inkább az összefogás, és empátia a számunkra legfontosabbak felé. Családok szakadnak szét anyagi okokból, a megoldásokat nem tudjuk zsebből kirángatni, az életünk egy zsákutca lesz ha hagyjuk, hogy magával sodorjon miket az elkeseredés. Nem ismerem a megoldásokat, és nem osztanék tanácsokat. A véleményem az, hogy ha valaki a szerettein vezeti le a gondjait nagyobb csapdába esik mint ahol kezdte. Nem szólhat az életünk az anyagiakról, a gondokról , mert az egyensúlyt a szeretet, az apró mosolyok adják meg a létezéshez. Ha ez nincs, akkor minden szavunk minden tet...

A kegyetlen világban ahol élünk mindenhol vaskos falakba ütközünk, és a fájdalom lassan megöli a lelkünket. Egy rettegés az élet amit antiszociális felnőttek, és talán még náluk is kegyetlenebb gyerekek a jövő ifjú nemzedéke vesz körül. Nincs hová menekülni az emberi salak elől, és remény sincs arra, hogy egy reggel ne arra ébredjek, hogy nyugodt lélekkel indítsam útnak kicsi , és nagyobbacska gyermekeim. A gondolattal a fejemben, de leginkább a szívemben egy lakatlan szigetre űzne a vágy ahol nem bánthatja senki akiket oly nagyon szeretek. Megmenteni a lelküket, az életüket minden áron. Anyának lenni nálam nem pozíció egy ember életében, hanem rá kellett jöjjek épp ma, hogy sokkal inkább küldetés. Anyatigris. Valóban ha kell az életem adnám, ha kell másokét venném el azért, hogy biztonságban tudjam aki vér a véremből, hús a húsomból. Mitől kegyetlenek az emberek? Miért bántják olyan nagy élvezettel a gyengébbet? Vannak kérdések , és soha nincs egy válasz sem, hogy vajon az fél jobban ...

Ezt egy barátnőm küldte, nekem nagyon tetszik, rengeteg igazság! A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az emberek vannak használva és a tárgyak szeretve.Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot: A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!Légy ura érzelmeidnek:-vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,- vigyázz a szavaidra,cselekedetek lesznek belőlük,- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,-vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!

Gyermekkorunkban valóságos álom a felnőttek világa, abban a hitben élünk, hogy nekik minden könnyű, és tökéletes. Nem gondolunk a küzdelmekre amit átélnek pl a szüleink, és eszünkbe sem jut, hogy nem vált valóra az az álom amiről ők álmodtak valaha. Saját kis világunkban élve tudatosan, és a tudatunk alatt építjük vágyainkat, hol azért, hogy nekünk jobb legyen, hol pedig, hogy olyan életünk legyen mint példaképeinknek. A kamaszodással lassan tisztább lesz a kép, de megfeledkezünk arról, hogy a szüleink is élő emberek létező érzésekkel, és felnőttként mi is elfelejtjük néha azokat az álmokat amiket egykor kisgyermekként szőttünk a majdani felnőtté válásunkról. Éljük az életünket vagy békében, vagy gondokkal, és eszünkbe sem jut már, vagy talán csak tudat alatt mi miről álmodtunk egykoron. A herceg aki értünk jött vajon valóban a mi megálmodott hercegünk-e vagy csak őt sodorta felénk az élet. Meg kell- e változnunk idővel, és érettebben kezelni az élet ezen részét, vagy megmaradhatnak-e...