HÁTBORZONGATÓ BLOG

Édes kamaszkor :) Buli , szerelem...de szép volt :) és most is

1 MEGJEGYZÉS ERRŐL, mert a csapból is ez folyik . HA VALAKI AZ INTERNETEN SZÖRFÖZIK, ÉS BEJEGYZÉSEKET TESZ, KÉPEKET TÖLT FEL, REGISZTRÁL AZ ELFOGADJA, HOGY EZZEL VISSZAÉLHETNEK. MIND TUDJUK, HOGY MINT AZ ÉLETBEN MINDENHOL VANNAK EMBEREK AKIK NEM TISZTELIK MÁSOK INTIMSZFÉRÁJÁT. EZT KÉREM HA TETSZIK HA NEM EL KELL FOGADNI, AKKOR NEM ÉRNEK MEGLEPETÉSEK. A BEJEGYZÉS NEM A FACEBOOK MELLETT SZÓL, HANEM TÉNY. ADATLOPÁS A NETEN? MILYEN MEGLEPŐŐŐ....

Rendszeresen botlok bele olyan emberekbe akik nem látnak tovább az önzésüknél, és tulajdonképpen az egész életüket színjátékként élik le. Miért jó, ha valaki nem tudja igazán önmagát adni egy társaságban, vagy lehet-e valóban egy életen keresztül játszani? Nem tudom meddig bírnám, hogy nem lehetek önmagam, csak azért, hogy kedveljenek, vagy épp azért, hogy ne. Sokunk azért tesz meg dolgokat, hogy ne gondolja valaki róla, rossz ember, van olyan aki viszont akkor sem tenne ember társaiért semmit ha épp a mennybemenetele függne tőle. Mitől lesz valaki ilyen? Az életünk , és a tapasztalataink juttatnak minket ebbe a zsákutcába ahonnan kiút a végén már nincs is, vagy önálló elhatározásból tesszük ezt magunkkal , és másokkal? Egy fajból valók vagyunk ! Emberek vagyunk, és talán pont ami emberré tesz minket az teszi velünk, hogy az oly sokszor sértésként használt kifejezés miszerint egyesek olyanok mint az állatok, jobban átgondolva majdnem, hogy inkább dicséret lenne. Valójában a törtetés, a...

Halk kopogás riaszt az éjszakában,ismerős vendég érkezett, csak hallgatom ki betérni kíván, hol hevesen, hol csendesen kesereg. Dübörög az éjjel, áthatol a hideg, fázik -e kint, vagy épp rajtunk nevet? Nem engedem betérni nem adok helyet, bár remegő izgalommal várom, hogy megérintse bőröm a hideg. Nedves érintése borzongatja testem, kinyitom az ablakom, hogy meglessem. Égnek fordítom kíváncsi tekintetem türelmetlen várom, hogy itt legyen velem . Ess rám, fújj szél érzem az életem, érzem, hogy élek ha itt vagy velem. Hajam megragadja, beletúr a szél, arcomba csap a hideg, esős éj. Én csak állok, mosollyal viselem, imádom ha kínoz, én azt is szeretem. Felettünk álló természet, te vagy az úr, te vagy az élet. Csak esik, csak fúj, csak ölel a hideg, egy kandallónál hallgatnám összebújva veled. Magányosan állok az ablakom alatt, betör a szél, csak az eső marad. Jó legyen! Nincs ki megölel, de az élet szép, az éjjel átölel.Lenyugszik a nap, jönnek a fellegek, az esőben érzem új nap érkezett...

Néha azon tűnődöm, hogy lehet , hogy némely ember a saját gondjait problémáit másokon, akár a számára oly fontos embereken vezeti le. A gondjaink a sajátunk, még akkor is ha átvitt értelemben van okozója, de nem hiszek abban, hogy mások hibáztatásával fognak megoldódni. Azt gondolnám így inkább fokozzuk a bajt. Az élete manapság senkinek nem egyszerű, és a lehetőségeink igen korlátozottak a problémák megoldására, jónak látszik inkább az összefogás, és empátia a számunkra legfontosabbak felé. Családok szakadnak szét anyagi okokból, a megoldásokat nem tudjuk zsebből kirángatni, az életünk egy zsákutca lesz ha hagyjuk, hogy magával sodorjon miket az elkeseredés. Nem ismerem a megoldásokat, és nem osztanék tanácsokat. A véleményem az, hogy ha valaki a szerettein vezeti le a gondjait nagyobb csapdába esik mint ahol kezdte. Nem szólhat az életünk az anyagiakról, a gondokról , mert az egyensúlyt a szeretet, az apró mosolyok adják meg a létezéshez. Ha ez nincs, akkor minden szavunk minden tet...