HÁTBORZONGATÓ BLOG

Rég nem írtam, és nem azért mert nem lett volna miről, sokkal inkább mert olyan sebességgel zajlott az élet, hogy nem tudtam miről írhatnék. Elvégeztem a dajka képző tanfolyamot. Ez tavaly történt, és igazán felemelő érzés volt tanulni is, érezni ahogy újra töltődik az elmém, ahogy szembe jön velem az az érzés amire mindig vágytam. Olyat tanulhatok, ami érdekel, amit mint a szivacs szívok magamba, mert számít nekem. Most persze sokan gondolhatják, hogy nem is olyan régen még általános iskolával lehetett érvényesülni ebben a szakmában, és igen nem olyan rég még a dadus az volt, amit a név takar. A kedves pót anyuka, segéd mami, aki az óvónénivel karöltve igyekszik támasza, segítsége, tanára , lenni az apró embereknek akik elindulnak otthonról a világ felé. A világba, ahol majd egyszer egyedül kell boldogulni, ahol az első lépések igenis számítanak. Ahol fontos, hogy az ember aki a segédkezet nyújtja szívből, és gondosan tegye. Ebben a korban minden bot...

Született egy kisfiam. Már hat gyermeknek adtam életet, ennyi vagyok... Ennyi vagyok??? vajon ez valójában valami? Hat felé szakadt genetika, és közben úgy érzem mindenképpen el tűnök a semmiben. http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma "A cselekedetek függetlenek attól, hogy tudatosan vagy akaratlanul hajtották végre őket, hiszen az akaratlanul végrehajtott cselekedet is következménnyel jár. A Mahábhárata, vagy a Rámájana eposzokban visszatérő elem a véletlen bűn, amely akkor is elnyeri büntetését, ha az a cselekvő szándékától független." A kisfiammal kezdtem az írást, mert ha valaki olvassa a blogomat tudja, hogy mennyire fájdalmasan éltem az utóbbi pár évemet, és milyen nehezen szakadtam el az előző férjemtől. Mekkora harcok dúltak ott fejben, szívben mire meghoztuk a végső döntést, és úgy véltük véget kell vetni egy nagyon nem működő kapcsolatnak még akkor is, ha esetleg mások azt gondolták bizony minket a sors egymásnak rendelt. Sok fájdalmas döntés, és év után a a legjobb...

Nem tudok aludni. Különös érzések kavarognak bennem, kimondhatatlanok, és olykor úgy tűnik, reménytelenül nevetségesek. Igyekszem össze szedni minden erőm, és bátorságom, hogy szembe nézzek az élettel, néha mégis olyan elképesztően nehéz. Választások elé állít a sorsom, mert az életem nem csupán az enyém, valahogy mindenki élete aki hozzám közel áll részese a döntéseimnek. Ez persze így normális, de vajon létezek-e még én ebben a nagy összekapcsolódásban? Mit is jelent az, hogy emberi kapcsolatok családon belül. Mindenki azt gondolja tudja nekem mi a jó, vagy épp úgy érzi ami nekem jó az neki nem felel meg. Félek. Tele vannak a döntéseim félelemmel, attól tartok megbántok embereket azzal ha a magam érdekeit nézve élem az életem. Kamasznak azt hittem önző vagyok, most meg lassan rá kell jöjjek, hogy mást sem teszek mint mások érzései szerint élek. Ha az én döntésem nem felel meg valakinek, változtatok rajta, csak, hogy ne bántsam meg az ő érzéseit. Akkor ez most, hogy is van? Függök min...

Ismerek olyan embereket, akik a saját gyengeségükkel képesek más , náluk látszólag sokkal erősebb társaik erejét kiszívni, és felhasználni az életükhöz. Olyan drasztikusan hangzik ez, és olyan sokáig tartott mire meg tudtam fogalmazni amit erről gondolok. Például azt, hogy ezek a típusú emberi lények valójában egyáltalán nem gyengék, sokkal inkább , hogy a megfelelő kifejezéssel éljek, élősködők. Kihasználnak mindenkit maguk körül, és szemérmesség nélkül fogadnak el bármit ami úgymond a saját "álcájuk" miatt az ölükbe hullik. Álcánál arra gondolok, mikor valaki gyengének, sőt szánalmasnak mutatja magát (még ha ezt valójában nem is teljes tudatában teszi )olyan szinten, hogy minden jóérzésű ember azonnal a segítségére siet ahogy úgy érzi a pártfogoltja nem tud meg küzdeni a nehézségekkel.(márpedig tulajdonképpen mindig mindenki úgy gondolja) Így aztán ennek a bizonyos ember típusnak soha nem is kell, nem is kellett megküzdenie semmiért, semmivel az életében, és mivel mindenki...

http://www.youtube.com/watch?v=7BxonK8Nmg8