2010. január 23., szombat

ÉLETÜNK SORAI



Gyermekkorunkban valóságos álom a felnőttek világa, abban a hitben élünk, hogy nekik minden könnyű, és tökéletes. Nem gondolunk a küzdelmekre amit átélnek pl a szüleink, és eszünkbe sem jut, hogy nem vált valóra az az álom amiről ők álmodtak valaha. Saját kis világunkban élve tudatosan, és a tudatunk alatt építjük vágyainkat, hol azért, hogy nekünk jobb legyen, hol pedig, hogy olyan életünk legyen mint példaképeinknek. A kamaszodással lassan tisztább lesz a kép, de megfeledkezünk arról, hogy a szüleink is élő emberek létező érzésekkel, és felnőttként mi is elfelejtjük néha azokat az álmokat amiket egykor kisgyermekként szőttünk a majdani felnőtté válásunkról. Éljük az életünket vagy békében, vagy gondokkal, és eszünkbe sem jut már, vagy talán csak tudat alatt mi miről álmodtunk egykoron. A herceg aki értünk jött vajon valóban a mi megálmodott hercegünk-e vagy csak őt sodorta felénk az élet. Meg kell- e változnunk idővel, és érettebben kezelni az élet ezen részét, vagy megmaradhatnak-e azok az álmok amik oly régen ragyogóbbá reményekkel telibbé tették a jövőt? Nincsenek válaszok, csak gondolatok, és kérdések amiket aztán meglehet, hogy soha fel sem teszünk senkinek, még valójában magunknak sem. Unalmas szokványos hétköznapok, és egyforma mozdulatok váltják egymást életünk közepén, és a kérdés ennek valóban így kell lennie? Az ember monogám, és egyhez köti magát egy életen át akkor vajon képes - e igazán boldogságban élni?
Mitől lesznek ragyogóbbak a reggelek, és izgalmasabbak az éjszakák? Mit kíván vajon a nő, és mit a férfi ahhoz, hogy teljes legyen az élete. Rengeteg kérdés, de a válaszok sehol nem találhatóak meg, azt senki nem írta meg mit kell tenni , hogy mindig egészen a gondok ellenére is boldogan , és gondtalanul éljünk. Azt mondják kövesd a szíved, de mi van ha nem hallom mit mond, és nem látom az utat amit nekem jelöltek ki? Mi van akkor ha nekem kevés amit az élet ezen a területen adni tud, mi van ha így a jövő nem jelent semmit, és rettegve kell arra gondoljak, hogy így marad. Életünk bármely szakaszában berobbanhat a szerelem, megváltozhat minden, de muszáj, hogy ehhez egy idegen robbanjon be amúgy ellaposodott életünkbe, vagy képesek vagyunk vissza térni a a múltba és magunkkal rángatni egy darabját, ami akkor az életet jelentette, és újra boldogan, nevetve megújult reményekkel élni a hátralévő életünket. Az én képzeletemben semmi nem ér véget ami egyszer elkezdődött, és mindennek van értelme. Minden ami velünk történik jel, egy út ami azért van, hogy megmutassa nekünk merre kéne tovább haladnunk, merre menjünk merre van a nekünk kijelölt út. Szerintem az emlékek nem csak a múltunk árnyai, hanem segítők amik figyelmeztetnek minket arra, hogy ma mit miért teszünk. Legyen jó, vagy rossz emlék mindennek oka van, és ezen változtatni ma már nem lehet. Meg kellene ragadni azt a pillanatot mikor egy percre az ember újra visszalát, és eszünkbe juttatni az emléket ami mindent megmagyaráz. Ettől leszünk erősek, és biztosak magunkban, ettől lépünk tovább napról, napra, ettől lesz teljes, és egész az élet, ettől fogjuk tudni mit kezdjünk a jövővel.
Változások.
Ezek kellenek a boldog élethez,
attól leszünk egymás szemében újra izgalmakkal teli jövő, hogy nem hagyjuk természetessé válni a másik ember létezését. Akarni kell minden nap megszerezni, harcolni érte ha kell.
Nem tudom hölgyeim, hogy érzik, de én a mindennapokban sem kívánok festmény lenni az otthonom falán.

Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok.

Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem.

És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.

Karinthy Frigyes

Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok.

Ha bejön egy férfi , akkor nő lettem.

És annyira vagyok nő, amennyire férfi az , aki bejött a szobába.

Én

Mert az ember élete nem csak pénzből, kínból, és munkából áll. Mikor a végére érünk jó tudni, hogy éltünk, hogy jól, és boldogan éltünk.

2010. január 20., szerda

2010. január 9., szombat