2016. szeptember 15., csütörtök

DADUS

Rég nem írtam, és nem azért mert nem lett volna miről, sokkal inkább mert olyan sebességgel zajlott az élet, hogy nem tudtam miről írhatnék. Elvégeztem a dajka képző tanfolyamot. Ez tavaly történt, és igazán felemelő érzés volt tanulni is, érezni ahogy újra töltődik az elmém, ahogy szembe jön velem az az érzés amire mindig vágytam. Olyat tanulhatok, ami érdekel, amit mint a szivacs szívok magamba, mert számít nekem. Most persze sokan gondolhatják, hogy nem is olyan régen még általános iskolával lehetett érvényesülni ebben a szakmában, és igen nem olyan rég még a dadus az volt, amit a név takar. A kedves pót anyuka, segéd mami, aki az óvónénivel karöltve igyekszik támasza, segítsége, tanára , lenni az apró embereknek akik elindulnak otthonról a világ felé. A világba, ahol majd egyszer egyedül kell boldogulni, ahol az első lépések igenis számítanak. Ahol fontos, hogy az ember aki a segédkezet nyújtja szívből, és gondosan tegye. Ebben a korban minden botlás csupán apróságnak tűnik, de felnőttként ha tudnánk mit keressünk a múltban azt is pontosan tudnánk, hol botlottunk meg segítő kéz nélkül. Dajka. Biztosan mindenki tudja mit takar a feladatkör. De sajnálom, nekem valahogy nem azt jelenti amit manapság jelent. Nagy bánatomra a tanulás végeztével szembe találtam magam azzal a ténnyel, hogy megint túl sokat álmodozom. Ma a dadus dolga nem mindenhol a szép feladat amit fent taglaltam. Sokat panaszkodnak az általam ismert óvodai dajkák, hogy a feladatuk sokkal inkább a takarítás sem mint a valódi számomra oly régen áhított dajkaság. No de mindegy , hisz ha ez van hát ezt kell szeretni, és én ezt is szeretném, ha persze volna hol. Sajnos munkalehetőség ebben a szakmában sincs. Pár hete találtam egy hirdetést ahol a dadust kerestek, de sajnos tőlem kívül álló okokból nem sikerült az állást megszereznem. Olyan gyermekek közt dolgozhattam volna, ahol valóban szükség lenne a segítségre. Csodálatos lehetőség, ami elszállt egy pillanat alatt. Kesergek miatta, de elfogadom a tényt ez nem sikerült. Tanulni tovább. Beszívni még több tudást abból ami olyan rég érdekel amiből úgy érzem minden kevés. Tanulni... de mit? Érettségi..... Na az nincs. Nyolcadik után 1986.. Magyarországon ezer munka lehetőség, akár iskola nélkül is csak becsülettel dolgozz az majdnem mindegy hány éves vagy. Szabad akarat 15 évesen :D Na az volt. Szabad akarat, és én dolgoztam. Sokat. Tanulni? Azt nem. Érettségi? Az nincs. Meg tudnám-e csinálni? Hát fogalmam sincs, mert őszinte leszek, nem merem megpróbálni. Tele van a fejem tanulni vágyó agysejtekkel, tudom, hogy kitartó vagyok, és kíváncsi, és akarok mindent ami ebben a témában kimaradt, de az akadály.... matematika. Ismerős igaz? Úgy gondolom az emberek egy része zseni ebben a témában a másik fele valahogy elboldogul, és még vagyok én, és a hozzám hasonló rémült humanoidok akik képtelenek a témában egy épkézláb megmozdulásra. Valaha nem érdekelt, nem értettem, nem tanultam, most bármit megadnék , hogy csak egy fél oldal érthető legyen egy negyedikes matek könyvben. Éretteségi? Hát ezért nem megy. Tanulás. Mindent amire vágyom elválaszt tőlem egy érettségi bizonyítvány. Dajka, Családi napközi vezető, Bébiszitter, még tovább tovább, de nincs tovább. Ami ebben a témában elérhető az a gyermekpszichológiai asszisztens képzés. Tudás lesz mögötte, de az igazolás mit sem ér a szakmában. Elakadtam. Többet akartam, és zsák utcában vagyok. Varró tanfolyam. Mert a dadusok tudnak varrni, ruhát készíteni, és édes plüssöket gyártani. Varrótanfolyam, hogy a gyermekeim igazi anyu gyártotta ruciban lejthessenek . De ezen felül még mindig ott a kérdés, és ha valaki esetleg tudja a választ szívesen fogadom. Hogyan tovább?

2014. február 18., kedd

Teljes káosz...


Nem tudok aludni.
Különös érzések kavarognak bennem, kimondhatatlanok, és olykor úgy tűnik, reménytelenül nevetségesek.
Igyekszem össze szedni minden erőm, és bátorságom, hogy szembe nézzek az élettel, néha mégis olyan elképesztően nehéz. Választások elé állít a sorsom, mert az életem nem csupán az enyém, valahogy mindenki élete aki hozzám közel áll részese a döntéseimnek. Ez persze így normális, de vajon létezek-e még én ebben a nagy összekapcsolódásban? Mit is jelent az, hogy emberi kapcsolatok családon belül. Mindenki azt gondolja tudja nekem mi a jó, vagy épp úgy érzi ami nekem jó az neki nem felel meg. Félek. Tele vannak a döntéseim félelemmel, attól tartok megbántok embereket azzal ha a magam érdekeit nézve élem az életem. Kamasznak azt hittem önző vagyok, most meg lassan rá kell jöjjek, hogy mást sem teszek mint mások érzései szerint élek. Ha az én döntésem nem felel meg valakinek, változtatok rajta, csak, hogy ne bántsam meg az ő érzéseit. Akkor ez most, hogy is van? Függök mindenkitől akinek valaha köze volt hozzám, vagy csupán azoktól akikre kihat a döntésem. Miért hiszi mindenki azt, hogy attól ha valaki anya lesz vagy épp egy ex feleség, onnantól dönthetnek az élete felett. Nincsenek bíráim, nem követtem el helyrehozhatatlan bűnöket, éltem a lehetőségeimhez képest az életem, és most szeretném jól élni. Igazán , és kicsit önzőn jól. Boldog szeretnék lenni. Olyan boldog amiről eddig talán csak legmélyebb álmaimban álmodtam. Nem menekülni akarok az életem elől, épp csupán megragadni, és érzeni. Érezni az életet, és ha nehéz is, ha kemény is, boldogan élni. Lehet az, hogy kizárjak mindenkit a döntéseimből? Lehet az, hogy szembe nézve a következményekkel olyan döntéseket hozok amik tán kihatnak másokra is, de boldoggá tesznek engem? Ezzel együtt az én szempontom szerint boldoggá azokat is akiket szeretek. Félek a következményektől. Be kell valljam félek attól, ha az elkövetkezendő fél évben a saját fejem, szívem után megyek annak visszafordíthatatlan következményei lesznek, olyanok amik sok embernek okoznak majd fájdalmat, beleértve engem is. nagyon úgy tűnik- e pillanatban, hogy a boldogságom felé nem egy jól bevált kitaposott ösvény vezet, hanem valami nagyon sötét, és fájdalmas út. Csupán az a baj, hogy elegem van abból, hogy mások érzései szerint mérlegeljem az életem. Miért is írom ezt le mind? Valahogy tisztába kell jöjjek vele mennyi erő van még bennem, és azt remélem így majd megértem valójában mit szeretnék még.
Egy valami teljesen világos, azt akarom, hogy hagyjon végre mindenki élni engem. Azt akarom, hogy ne zsaroljanak, bántsanak ne akarjanak korlátok közé szorítani, és engedjék meg végre, hogy szabad akarattal rendelkezzek a saját életem felett. Elegem van abból, hogy bármerre nézek falak vesznek körül, és ha résnyire ki is jutok jön valaki, és visszataszít egy olyan légkörbe ahol megfulladok. Igenis jár nekem a hátralévő életemre a boldogság, és ha tetszik ha nem harcolni akarok érte. Tűnjenek el a rémálmok a fejemből...Miért van az, hogy a legszebb pillanatokat is megmérgezi a félelem, hogy minden olyan lesz mint volt. Sötét, szomorú, fájdalmas, kilátástalan. Istenem ha tehetném ...
A sok gondolat a fejemben mégsem elég a megoldásokra. Nem lettem okosabb, csak talán még egy kicsit kétségbeesettebb mint eddig voltam. Pedig vannak válaszok, csak az erő, és a bátorság hiányzik. Van egy felkavaró érzés bennem, vajon erősebb lesz mint a félelem? Meddig jut még el ez az én végtelen történetem? Úgy tűnik az élet valóban nem egyszerű. Választások elé állítva, döntéseket hozni, mindezt úgy, hogy rettegünk a következményektől, de ha nem tesszük meg nem marad más, csak a szenvedés. Megfulladok az érzésektől, a gondolatoktól, és a félelemtől.

2012. február 5., vasárnap

Szabadság, szerelem



http://www.youtube.com/watch?v=7BxonK8Nmg8

2011. november 30., szerda

2011. szeptember 12., hétfő

Csodálatos!




(Turn around) every now and then I get a little bit lonely and you're never coming round
(Turn around) every now and then I get a little bit tired of listening to the sound of my tears
(Turn around) every now and then I get a little bit nervous that the best of all the years have gone by
(Turn around) every now and then I get a little bit terrified and then I see the look in your eyes
(Turn around, bright eyes) Every now and then I fall apart
(Turn around, bright eyes) Every now and then I fall apart

And I need you now tonight and I need you more than ever
And if you only hold me tight We'll be holding on forever
And we'll only be making it right 'cause we'll never be wrong
Together we can take it to the end of the line
Your love is like a shadow on me all of the time (all of the time)
I don't know what to do and I'm always in the dark
We're living in a powder keg and giving off sparks
I really need you tonight, forever's gonna start tonight
Forever's gonna start tonight

Once upon a time I was falling in love, but now I'm only falling apart
There's nothing I can do... a total eclipse of the heart
Once upon a time there was light in my life, but now there's only love in the dark
Nothing I can say... a total eclipse of the heart

(Turn around) bright eyes, Every now and then I fall apart
(Turn around) bright eyes, Every now and then I fall apart

And I need you now tonight
And I need you more than ever
And if you'll only hold me tight
We'll be holding on forever
And we'll only be making it right
Cause we'll never be wrong together
We can take it to the end of the line
Your love is like a shadow on me all of the time (all of the time)
I don't know what to do, I'm always in the dark
We're living in a powder keg and giving off sparks
I really need you tonight
Forever's gonna start tonight
Forever's gonna start tonight

Once upon a time I was falling in love
But now I'm only falling apart
Nothing I can do
A total eclipse of the heart
A total eclipse of the heart
A total eclipse of the heart
Turn around, bright eyes



Készen állj!Éjjelente néha-néha ellep a bánat, úgy hogy nem tudom mi bánt
Készen állj!Éjjelente rám tör egy-egy különös álom, és ha felébredek félelem ráz
Készen állj!Éjjenként a sötétben csak fekszem és várok, de hogy mit is várok, nem tudom még
Készen állj!Éjjenként egy sötét erő kísért meg néha, mely a vonzásából nem enged már...
Csillaglány készülj!Meghallok egy hangot, ami hív...
Csillaglány készülj!Érzést, melyre sóvárog e szív...
Itt a végtelenbe lépsz,
aki elvész így lesz szabad
Valóság lesz az álmod, nézd,
minket senki el nem választ
Merülj el, kövess, vár a sötét
hol a kétség elég.
Jöjj, felejtsd el az időt, én majd vigyázok rád,
míg elrejtelek árnyékommal senki nem lát
Te megbékíted lelkem, és múltam messze jár
Szívem dinamit, és csak egy szikra kell már.
Mától egy új élet vár,
egy halhatatlan élet vár,
egy végtelen nagy út vár rád.
Elveszítve szívem, tudtam más leszek majd,
érzem most az őrület hajt
Most teljes a sötét, nagy tenger és nincs sehol part
Hittem, hogy a vágy majd felszabadít, világomat zúzza most szét
Most teljes a sötét és félek, mert semmi nem véd...
Készen állj!
Éjjelente azt gondolom szöknöm kell előled, míg csak szökni tudok még…
Készen állj!
Mégis, hogyha hívnál vakon követnélek téged, még a pokolba is veled mennék…
Készen állj!
Éjjenként az életemet dobnám el egy percért, csak hogy végre egyszer magaddá tégy…
Készen állj!
S ha elpusztít is, hadd lehessek azzá akit te akarsz, erre vágyom éjjelenként…
Csillaglány, készülj!
Hallom azt a hangot, ami hív!
Csillaglány, készülj!
Érzést, melyre szomjazik e szív…
Itt a végtelenbe lépsz,
Aki elvész így lesz szabad
Valóság lesz az álmod, nézd!
Minket senki el nem választ
Merülj el, kövess! Vár a sötét
Hol a kétség elég
Jöjj, felejtsd el az időt, én majd vigyázok rád!
Míg elrejtelek árnyékomban senki nem lát
Te megbékíted lelkem, és múltam messze jár
Szívem dinamit, és csak egy szikra kell már
Mától egy új élet vár
Egy halhatatlan élet vár
Egy végtelen nagy út vár rád…
Elveszítve szívem, tudtam, más leszek majd
Érzem, most az őrület hajt
Most teljes a sötét,
nagy tenger és nincs sehol part
Hittem, hogy a vágy majd felszabadít
Világodat zúzza most szét
Most teljes a sötét Csak zuhanunk, nincs ami véd...
Most teljes a sötét
És félek mert nincs menedék
Most teljes a sötét, És nincs, nincs többé, nincs, mi véd.

2011. április 26., kedd

Az alább leírtakhoz nem várok megjegyzéseket! Csak egy eszmefuttatás volt egy sor olyan gondolatról ami mélyen bennem van. Nem szeretnék többet beszélni róla, mint amennyit ott megfogalmaztam!

2011. április 25., hétfő

Erős vagy !


Erős vagy, kibírod!
Kislány korom óta hallgatom ezt a mondatot, és soha nem tudtam mit kezdeni vele. Vajon, hogyan is vagyok az?
Ha valami gond volt az életemben épp úgy zuhantam össze mint mások , és épp úgy zokogtam mint az összes többi ember ha bajban van. A különbség az köztem, és a többi ember közt, hogy én amíg lehet titokban tettem. Miért? Mert egész életemben azt mondták nekem, én erős vagyok, és mindent kibírok. 39 éves leszek a jövő héten.
Ennyi év van mögöttem, és megannyi fájdalom. Millió olyan nap, amikor úgy éreztem nem bírom tovább, és mégis eltelt a nap, ha fájdalmasan is de újra indult a következő hajnal. Az évek szállnak, múlik az idő, és el sem tudom mondani mennyi mindent nem tettem meg még, mennyi mindent viseltem el eddig, és mennyire remélem, hogy nem csak ezt szánta nekem az élet.
Kamaszként sokszor kerültem bajba, veszélyes helyzetekbe, ahová vagy én sodortam magam, vagy az élet irányított. Így alakult. Erősnek éreztem magam? Nem. Egy cseppet sem.
Hősnek sem, és bátornak sem. Magányosnak, elveszettnek, és olyannak aki nem tudja lesz-e holnap. Olyannak igen. Miért mondják mégis, hogy bennem van a világ minden ereje, és kitartása? Talán mert túléltem. Nem bírom, hogy nem látja senki ha engem bánt, és nem bírom elviselni, hogy azt hiszik ami nekik fáj, az nagyobb szenvedést okoz mint nekem az én fájdalmam. Gyűlölöm ezt a mondatot!
erős vagy Lilla te kibírod! megoldod!
Vajon ha eltűnnék, és valahol egy sötét utcában összezuhanva találnának rám, szinte hallom ahogy a kórházban megállnak az ágyam mellett, és azt mondják:
-semmi baj, túléli mert ő olyan erős.
Ismer-e engem valaki valójában, vagy csak így akarják lerúgni a problémát ami velem összefügg? Tudják-e, hogy nem a Marsról jöttem, hanem ember vagyok én is. Tele fájdalommal, tele megoldatlan, lezáratlan érzésekkel.
Mivel Húsvét van eszembe jutott valami. Vajon Jézus, hogy volt képes a halálig szenvedni az ember bűnei miatt??? Mindent elviselni és a keresztre menni értünk? Miért várta el Isten a gyermekétől, hogy a halálba menjen ennyi bűnös lélekért. Miért hitte, hogy a fia olyan erős? Lehet nem értünk tette Jézus amit tett, hanem az apjáért. Bizonyítván az erejét, és a szeretetét Isten iránt.
Én is a családomért vagyok "erős", vagy mert tudom, hogy a jó Isten ezt várná el tőlem.( Megérteném ha így lett volna.)
Nem az erőm tartott eddig életben, nem a bátorságom tette. A sorozatos véletlenek, és egy láthatatlan kéz volt. Mert ha ez nem lett volna, én ma valószínűleg nem lennék itt. Összefogva kell erősnek lenni, összefogva kell boldognak lenni , és nem rápakolni egy valakire a terheket. Van olyan váll, ami nem bír el mindent!Van olyan aki feladja!
Ha az ember érzi, hogy fontos, és , hogy számítanak rá szeretik, akkor van ereje elviselni ezt.
Nem várhatjátok el tőlem, hogy soha ne érezzem magam rosszul. Ha nekem fáj valami hallanotok kell, hogy az nekem fáj, és nem elmesélni nektek milyen rossz! Ha én félek akkor ne nevessetek, hisz én is félek..Ha szóba kerül a halál kérlek ne viselkedjetek úgy, mintha halhatatlan lennék. Segítsetek nekem, és ne azért mert az én megsegítésemmel másokat segítetek. Szeressen már valaki annyira, hogy észre veszi, ember vagyok én is. Törékeny, néha rendkívül magányos, ember.

2011. április 24., vasárnap

Isten megteremtette az embert.
Az ember a pénzt.
A pénz a háborút, az alázatot.........

2011. április 20., szerda

Álom


Életemben kétszer álmodtam zuhanásról, egyszer a lányom helyett vállaltam be a halált, ma este pedig nem mentett meg senki.
Ritkán álmodtam a férjemmel, pedig húsz évet töltöttünk együtt, mégsem volt jelen szinte soha az álmaimban. Még akkor sem, ha konkrétan a családdal álmodtam. Érthetetlen módon, ő soha nem volt ott. Ma hajnalban viszont ott volt, és ezért ülök most itt. Biztosan van jelentősége az álmoknak, és tudom, hiszem, hogy a tudatalattink mozgatja ilyenkor az agyunkat. Az, hogy konkrétan ennek az álomnak mi a jelentése, szerintem ha most elmesélem úgyis nyilvánvaló lesz, ha pedig valaki ért hozzá, és többet is bele lát, hát kérem mondja el nekem is.
Nem hosszú a sztori, bele is kezdek.
Nem értem miért de az ablakban álltam, és a volt férjem ott állt mögöttem. Az ablakban álltam annyit tesz, hogy nyitott ablak , párkány. Nem vagyok alapvetően suicid alkat, így nem gondolom, hogy ugrani akartam, de magyarázatot az álom sem adott. Egy magas emeletes házban voltunk, 10 emeletnyi magasság körül . A ház fala szürke volt, és érdes. Beszélgettünk. Ha jól emlékszem a múltról. Teljesen tisztán láttam az arcát, mégis úgy éreztem nem tudom kivel beszélek, és nem is mindig értettem amit mond. Mintha idegen nyelven beszélt volna hozzám, de arra sem jöttem rá, hogy milyen nyelven. Aztán egyszer csak kint voltunk valahogy az ablakon kívül. Nem is értem , de még valahogy kapaszkodtunk a falba, viszont mindketten tudtuk, hogy baj van. Elkezdtem kiabálni, hogy Lajos le fogunk esni!! Az volt a válasz, hogy csak te, én közel vagyok az ablakhoz, és valahogy beljebb húzódott. Kétségbeesetten kapaszkodtam a ruhájába, de éreztem, hogy nem sokáig bírom. Kértem, hogy nyújtsa a kezét, segítsen mert leesek. Azt mondta nekem: Így jártál......
Leestem. Zuhantam a mélybe, de félelem nem volt bennem. Az egyetlen dolog amitől féltem, hogy hogy fogom megmagyarázni a gyerekeimnek, hogy többé nem lehetek velük.
Felébredtem.
Semmi izgatottság, semmi megrázkódtatás. Nem rémálom volt ez. De nem tudtam vissza aludni. Itt ülök, és írok. Ha meg kellene fejtenem a dolgot azt mondanám, most ért véget igazából a kapcsolatom. ezennel új életet kezdhetek. :)
Ez egy álom. Valójában megfejthetetlen. Miért írtam le? Mert úgy érzem az élet megadja a válaszokat, csak tudni kell olvasni bennük. Észre kell őket venni. Lehet már az első kérdésre észre kellett volna, és akkor nem jutunk el ide, ahol vagyunk, és nem jutunk oda, ahová tartunk.
Elhiszem, hogy az álmaink a ki nem mondott kérdéseinkre készült válaszaink. Ki küldi őket?
A sötét tudatalatti... ki más ? :)

2011. április 11., hétfő

Gyermekbántalmazás


Mert erről is írni kell. Ez egy ilyen blog....
Sajnos sok ilyen van, és sok ember, szorul segítségre támaszra ha ebbe a helyzetbe kerül. Jó ha tudjuk, hogy van lehetőség kimászni ebből is, csak időben kell lépni. Az az ember, aki egy gyermeket bármi módon bántalmaz bűncselekményt követ el. Még akkor is ha maga esetleg orvosi kezelésre szorul, mert nincs tisztában a tettei következményével. Aki tudatosan bántalmaz akár nevelési, akár más szándékkal, az :

A Büntető Törvénykönyv szerint (195§) az a személy ítélhető el a gyermekek elleni helytelen viselkedés vádjával, aki a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Gyermekvédelem alatt értjük a gyermekek testi, szellemi, erkölcsi, anyagi érdekeit előmozdító szociális, jogi, egészségügyi és pedagógiai tevékenységek és intézkedések összességét.
A római jog két és félezer éve foglalkozik a gyermekvédelemmel. Megemlíthetjük Hamurabi kőbevésett törvényeit i. e. a 18. századból, vagy Mózes törvényeit.


Az, hogy mit takar pontosan a bántalmazás, az én szempontomból mindent , amit magunkra nézve is annak tekintünk. Egészséges erkölcsi felfogással látható, hogy mi okoz fájdalmat, és fizikai, illetve lelki rombolást az ember életében, ez kivetíthető a gyermekeinkre is.
Bemásoltam ide, hogy hivatalosan megfogalmazva mi tekinthető bántalmazásnak. Sajnos ez nem minden, a kör egészen tág lehet, ez csak töredéke annak amit elvakult emberek tenni képesek a náluk gyengébb, sérülékenyebb gyermekekkel. Sokan szorult helyzetükben nem tudják, hogy mit tehetnek, vagy mit tehetnének, hogy szabaduljanak a bántalmazótól.
Vajon érthető-e ha bármi okból nem mernek, vagy nem tudnak kilépni egy ilyen kapcsolatból, és ezzel kockáztatják a saját, vagy gyermekeik testi, illetve erkölcsi , lelki épségét?
Mik a határok, amik beleférnek a bántalmazásba? van egyáltalán határ?
Ezer kérdés merül fel , hogy mikortól kell közbe lépni. Valójában úgy hiszem azonnal ha felmerül , hogy egy gyermek veszélyben van, bármilyen szempontból is.
Nehéz ebben egyedül dönteni, van segítség! Meg kell találni, és kérni kell, ha egyedül nem megy.


• Érzelmi bántalmazás: az, ha nem biztosított a gyer-
mek számára a fejlõdési szükségleteknek megfelelõ,
támogató környezet, amely szükséges a gyermek stabil
érzelmi és szociális képességeinek kifejlesztéséhez, és
amely megfelel a gyermek személyes képességeinek és
a környezõ társadalom igényeinek.

Az érzelmi bántalmazás körébe tartozik a hasznave-
hetetlenség érzésének keltése, amely alacsony
önértékeléshez, az önelfogadás képtelenségéhez, szülõ-
gyermek kapcsolat nehézségeihez vezethet.


Családon belüli erõszaknak tekinthetõ, ha valaki
hozzátartozója biztonságát, testi-lelki épségét veszé-
lyezteti vagy károsítja, önrendelkezésében vagy szex-
uális önrendelkezésében korlátozza, testi erõszakot
követ el vagy annak elkövetésével fenyeget, illetve e
személy tulajdontárgyait szándékosan tönkreteszi, s
ezzel elviselhetetlenné teszi az áldozat számára az
együttélést.
A családon belüli erõszak érintheti a gyermekeket,
nõket, férfiakat, idõskorúakat, a fogyatékkal élõket is.

Fizikai bántalmazás: az a szándékos cselekedet,
vagy gondatlanság, amely a gyermek fizikai
sérüléséhez, halálához vezet, vagy vezethet, és amely a
szülõ vagy más olyan, gondozási - nevelési feladatokat
gyakorló személy felelõsségi körébe tartozik, akiben a
gyermek bízik, illetve akivel alá- fölérendeltségi vis-
zonyban van.

Érzelmi elhanyagolást jelent az érzelmi bizton-
ság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyer-
mek érzelmi kötõdésének durva mellõzése, elu-
tasítása, a gyermek jelenlétében történõ erõszakos,
durva támadó magatartás más családtaggal szemben.

Segítségért lehet fordulni :

a gyermekjóléti szolgálatok,
a családsegítõ szolgálatok,
a gyámhatóságok,
a háziorvosok,
a védõnõk, továbbá
az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait
ellátó szervezetek.
illetve nyilván a rendőrség

2011. április 10., vasárnap

2011. március 30., szerda

A földünk


http://www.idokep.hu/hirek/rekord-meretu-ozonlyuk
http://index.hu/kulfold/2011/03/11/videok_a_japan_foldrengesrol/
http://www.origo.hu/nagyvilag/percrolpercre/20110311-foldrenges-es-cunami-japanban-percrol-percre.html

Ilyen a föld, ezt tettük vele. Elkeserítő, és valóban tehetetlenné tesz, hisz ha csak egy ember akarná helyre hozni az évszázados hibákat, esélye sem lehet változtatni. Mindenkinek kellene. Összefogni! Ha magunkért nem, hát a gyermekeink jövője miatt. Mi "ősemberek" akik nem látjuk mit teszünk, bűnt követünk el magunk ellen. Vajon ezt miért nem büntetik. Életfogytiglan a földért. Vagy a büntetés pont az, hogy itt kell élni míg vége nem lesz? De miért bűnhődik az, aki az életet választja? A sajátját, és a földünkét. Elképesztő, hogy "felégetjük" az otthonunk. Fejlődés? Most inkább visszafejlődés. Dühöng a bolygó, mert nem tiszteli az ember a saját, és mások életét. Ha megóvod hálás lesz, és ad. Ad életet, táplálékot, vizet, szépséget. Ha legyalázod, nem kapsz mást csak pusztulást. Mi büszke életforma az univerzumban azt lessük hová menekülhetünk a saját pusztításunk elől. Ezt a békát le kell nyelni. Maradsz, és ha én " a föld" elviseltem amit tettél ember, hát viseld el amit most én adok. Ennyit értek a gondolatok. Az emberség. Ennyit ért , hogy két lábra állt az ember, aki lassan földön csúszva menekül.
Túlzások?
Nem!
Ha most nem fogjuk fel végre merre haladunk, már nem haladunk többé sehová! Ez itt nem az a hangos szó a tömegből, ez csak vélemény. Változtatok ezzel valamin? Nem. Maximum kedves olvasóm, egyet értesz velem , és holnap reggel megyünk tovább.

„És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz? Tekintett azért Isten a földre, és ímé meg volt romolva, mert minden test megrontotta az ő útját a földön. Mondta azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.”