Bejegyzések

Kép
Januárban volt a blogom 10 éves. Elfelejtettem megünnepelni. Nem ünnepeltem meg azt , hogy ha akartátok ha nem , vettem a bátorságot és elkezdtem rátok ontani a gondolataimat, érzéseimet , és az életemet. Akik itt voltak és itt vannak velem azóta is azoknak köszönöm a kitartást és , hogy a blogon keresztül pl a migrén aura bejegyzéseimnél egymást is segítettétek , és erősítettétek! Csodálatos érzés volt minden alkalommal azt látni, hogy van bennetek bátorság megosztani a történeteiteket, és ahogy erőt adtatok egymásnak, és nekem is. Köszönöm mindenkinek aki hozzászólt a bejegyzéseimhez, és velem volt még ha láthatatlanul is. A blog továbbra is vár benneteket, és továbbra is : Egyszer volt, hol nem volt, beszéljünk arról ami belefér! A nevem Lilla! Üdvözöllek nálam!https://lilaeva.blogspot.com/ engem itt is megtalálsz ! BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKÜNK ! :)

BAKANCSLISTA , de őszintén!

Kép
Sziasztok! Üdv újra itt, és most valamivel szebb témában mint utoljára. Vannak álmok. Nem olyan álmok amit az ember éjjel álmodik, hanem olyanok amikre egész életünkben vágytunk. Vágyak amik a legtöbb esetben csak nagyon ritkán válnak valóra. Sokszor beszélünk róla, hogy ide-oda szeretnék eljutni, de vannak olyan álmok amikre az ember valóban vágyik. Nem mert szép, nem mert mindenki azt szeretné, hanem mert a lelkében érzi valamiért oda tartozik. Vissza húzza a múltja, vagy egy megmaradt emlék előző életéből. Írtam már nektek Rómáról :) Apró gyermekként is éreztem , hogy oda tartozom, és nem nyugodhatok míg "haza" nem jutok. 47 éves vagyok, fakulnak a vágyak, mert a lehetőségek is fogynak velük együtt. Mégis az életem egy részét kiteszi az a pillanat mikor néha titokban becsukom a szemem és anélkül, hogy bármi vissza tartana egyszer csak ott sétálok a számomra létező egyetlen világ közepén. Gondoltam hát átgondolom vajon hová még? Mindenkinek van listája, nekem is van. H

World Peace

Kép

Szépséges

Kép

Pánik

Kép
Pár hónappal ez előtt egy gyermekkori ismerősöm öngyilkosságot követett el. Nem gondoltam akkor, hogy az én amúgy kusza, és érzékeny lelkem miként fog reagálni erre, de elég hamar kiderült, hogy nem hagyja szó nélkül. Az első alkalommal mikor át kellett gondolnom valójában mi történt, rájöttem az életemmel összeegyeztethetetlen a halál. Persze tudom, hogy ez valójában nem egy olyan valami ami az én extrám lenne, de itt főként az efféle elmúlásról van szó. Nagyon úgy tűnik, hogy 1976-ban az apám is ezt tette, és bár kicsi voltam még, szerintem mégis mély nyomot hagyott bennem a dolog. Az élet számomra fontos. Az én hitem azt mondja nekem, hogy a lelkünk örökkévaló, és ha már a testünk nem bírja tovább , a lélek tovább vándorol. Hiszek ebben. Hiszek a halhatatlan lélekben. Ettől függetlenül a jelenlegi életem még ha néha borzasztóan nehéz, vagy fájdalmas is volt, fontos nekem. A családom a barátaim, a gyerekeim. Mi köze ennek a pánikhoz? Nagyon is sok köze van hozzá. Életem első fe
Kép
Kapukról, és könyvekről fogok írni! Nem olyan kapu,vagy könyv amit meg lehet vásárolni, sőt talán átmenni sem ajánlatos rajta, olvasása sem ajánlott gyengébb idegzetűeknek. Kapuk ,könyvek amiket az ember elméje alkot. Olyanok amik talán jobb ha soha nem nyílnak ki. Mielőtt bele kezdek , egy szösszenet a képzelet szárnyán. Harry Potter: Kapu..Egy óriás gyilkos kígyóhoz vezet. Könyv..Egy gonosz rettegett varázsló kap erőre tőle. Holle anyó: "az utolsó ajtón ne lépj be" Végtelen történet: Hát nem is tudom, azért volt némi kifogásolnivalóm abban a könyvben amit Sebastian olvasott. Kapu, mint a pokol szája, és könyv mint a holtak könyve. Mi van ha mindenkinek van egy hasonló kapuja, vagy könyve. Szinte látom magam előtt a sok rozsdás lakattal lezárt ajtót. Miért akar az ember olyan könyvet olvasni, amiből ki lett tépve a lap? Érdekes, hogy talán ösztönösen de sorozatban gyártanak filmeket ezekről a titkos ,veszélyes átjárók

Érettségi :)

Kép
Üdv kedves olvasók ! Beiratkoztam! Tanulok! Irány az érettségi! Matematika! Bizony emlékszem a félszre és annak minden pillanatára, hogy nem fog menni. Ma is rettegek, hogy elakadok, így aztán elképesztően sok időt fordítok a tanulásra. Hogy is történt a dolog? Egy barátnőm beiratkozott a levelező gimnáziumba, és mikor felhívtam, hogy gratuláljak a bátorságához, és elszántságát dicsérjem megkérdezte én miért nem? Jó volt a kérdés : miért nem? Mert féltem. Egész életemben féltem a kudarctól, és attól, hogy esetleg az álmaim miattam dőlnek romba, és nem foghatom rá semmire. Nem mondhatom majd azt, hogy azért nem mert.... Egész egyértelműen rajtam múlik majd, az én kezemben lesz az életem. Egyszer csak megvilágosodtam a beszélgetésünk közben, hogy ez a "nem" pontosan azt jelenti, hogy elfogadom amit ebben az életben magamra testáltam. A félelmet a sikertelenségtől és ezért azt is, hogy nem t