Üdv kedves olvasók !
Beiratkoztam!
Tanulok!
Irány az érettségi!
Matematika!
Bizony emlékszem a félszre és annak minden pillanatára, hogy nem fog menni. Ma is rettegek, hogy elakadok, így aztán elképesztően sok időt fordítok a tanulásra.
Hogy is történt a dolog?
Egy barátnőm beiratkozott a levelező gimnáziumba, és mikor felhívtam, hogy gratuláljak a bátorságához, és elszántságát dicsérjem megkérdezte én miért nem? Jó volt a kérdés : miért nem?
Mert féltem. Egész életemben féltem a kudarctól, és attól, hogy esetleg az álmaim miattam dőlnek romba, és nem foghatom rá semmire. Nem mondhatom majd azt, hogy azért nem mert.... Egész egyértelműen rajtam múlik majd, az én kezemben lesz az életem.
Egyszer csak megvilágosodtam a beszélgetésünk közben, hogy ez a "nem" pontosan azt jelenti, hogy elfogadom amit ebben az életben magamra testáltam. A félelmet a sikertelenségtől és ezért azt is, hogy nem teszek magamért semmit.
Mikor eldöntöttem, hogy bele vágok elkapott egy igen könnyed megnyugtató érzés, hirtelen már nem féltem. Hálás voltam a barátnőmnek, hogy lelkesített és tudtam, hogy hamar be kell iratkozzam, nehogy újra vissza hátráljak. Sietve elmentem az iskolába a hétvége után, ahol a felvételnél elmondták enyém az utolsó hely, nem is vehetnek fel több jelentkezőt. Ez is elgondolkodtató nem? Talán tényleg így kellett lennie.
Elkezdődött az iskola, de én már előtte két hétig mint őrült tanulni kezdtem . Nem túlzok! Őrült. Tudtam enélkül esélyem sincs a sikerre. Akkoriban a siker azt jelentette, hogy érettségi. Ma a siker már egészen mást jelent. Ma a vágy, hogy tanuljak megelőzött mindent. Imádom ahogy érzem , hogy a tudás beszivárog az agyamba, hogy érzem ez nem olyan mint mikor egy regényt elolvas az ember. Megértek dolgokat mint mikor egy gyermek elindul, és eléri a számára addig megfoghatatlan világot. Nem csupán papír kell nekem, az az érzés amit a tanulás okoz mindennél többet ér. Érzem, hogy élek. Ha hitem szerint mindig tovább viszünk valamit az előző életünkből akkor örülök, hogy máris valamivel többet vihetek tovább. A kutatás a tanulás, az ahogy rá jövök magamtól a dolgokra engem újra számomra értékesebb emberré tesz. Kicsit felnézhetek magamra, és mikor leülök a gépemhez a tankönyvemmel a kezemben , az a kisgyerek lehetek aki előtt megnyílik az egész világ.
Van akinek nem kell éjjeleket tanulni, egyszerűen csak érti, beszivárog a fejébe a sok tudás. Irigyelhetném, de nem teszem. Amit magamért teszek minden éjjel, titkon, hogy ne zavarjak senkit. Amit magamért teszek kíváncsiságból, fejlődésvágyból, a tudásért ami mögött valóban rejlik valamiféle hatalom :) Az én hatalmam az, hogy megismerhetem magam, mi rejlik bennem, és megismerhetem a körülöttem lévő világot.
Köszönöm Edina, hogy hittél bennem ! Most igyekszem hinni magamban :)
Megjegyzések