Kapukról, és könyvekről fogok írni!
Nem olyan kapu,vagy könyv amit meg lehet vásárolni, sőt talán átmenni sem ajánlatos rajta, olvasása sem ajánlott gyengébb idegzetűeknek. Kapuk ,könyvek amiket az ember elméje alkot. Olyanok amik talán jobb ha soha nem nyílnak ki.
Mielőtt bele kezdek , egy szösszenet a képzelet szárnyán.
Harry Potter: Kapu..Egy óriás gyilkos kígyóhoz vezet. Könyv..Egy gonosz rettegett varázsló kap erőre tőle.
Holle anyó: "az utolsó ajtón ne lépj be" Végtelen történet: Hát nem is tudom, azért volt némi kifogásolnivalóm abban a könyvben amit Sebastian olvasott.
Kapu, mint a pokol szája, és könyv mint a holtak könyve.
Mi van ha mindenkinek van egy hasonló kapuja, vagy könyve. Szinte látom magam előtt a sok rozsdás lakattal lezárt ajtót. Miért akar az ember olyan könyvet olvasni, amiből ki lett tépve a lap? Érdekes, hogy talán ösztönösen de sorozatban gyártanak filmeket ezekről a titkos ,veszélyes átjárókról.
Ma olyan beszélgetésem volt, ami hatással volt rám. Felzaklatott de közben arra késztet, hogy átgondoljam .
Van egy gondolatmenet a fejemben arról, hogy miért, és hogyan működök. Van amin soha nem változtatnék, és szerencsére ma már van olyan amin ha akarok, akkor tudok változtatni. Mai téma ami írásra késztetett ennyi idő után az, hogy az ember elméje milyen csodálatos dolgokra képes. Ha kell, és úgy véli ez szükséges egy élet "megmentéséhez" Akkor egész egyszerűen csinál egy lezárt szobát. Ebbe a szobába aztán mindent belepakol, amit valami oknál fogva soha nem dobtunk ki. Vajon miért nem dobtuk ki? Szerintem ha nem is tudjuk már hová raktuk, akkor is szükséges volt a tapasztalati létfenntartáshoz. Így tudunk azok lenni akik vagyunk. Erősebbek, bátrabbak, így leszünk túlélők. Aztán a szoba bezáródik. Ezer meg ezer rozsdás lakat rohad rajta az idő múlásával. Néha kiszivárog pár halvány emlék, többnyire olyan amitől újra javítjuk a zárat. Ezek az emlékek ezek a múltunk démonjai, soha nem hagyhatják el ezt a helyet. Ha elszabadulna, össze omlana minden. Életek mennének tönkre, és ez nem szójáték hanem valószínűleg a tiszta valóság.
Biztosan sokan látták az Eredet című filmet. Gondolom az író pontosan tudná mi az amit itt boncolgatok. Vajon akarnék-e bejutni azokba a szobákba? Elképesztő, hogy egy emberöltő alatt hány emeletet kellene lejutni, és hátborzongató, hogy vajon kinek milyen úton kellene átmennie. Azt pedig elképzelni is rémisztő, hogy mit rakhatott a legutolsó szobába.
Hiszek abban, hogy az életnek, életemnek van valami más oka is mint az, hogy egyszer egy férfi és egy nő gyereket akart.
Hiszek abban, hogy minden embernek van egy kijelölt útja.
Hiszem, hogy a legtöbb dolog okkal történik. Még a rossz dolgok is. Közben pedig néha az is kiderül valójában kik vagyunk.
Én tudom ki vagyok. Tudom merre tartok. Tudom mit akarok. Nem számít honnan jön az ember, a lényeg, hogy meglássa merre akar menni.
Van kapu ami le van zárva. Van könyv amiből hiányoznak a lapok. De nem akarok átmenni lezárt kapukon, és olyan könyvet olvasok, aminek szeretem a tartalmát.Én vagyok Kovács Lilla . 1972-ben születtem, és ez az én életem. Senki másé. Csak az enyém.
the gate remains closed
Megjegyzések