2009. március 9., hétfő

Más világ...


Van egy olyan hely, ahol élő ember nem, vagy csak nagyon ritkán járhat. Nem hisznek nekem Nem baj, attól még van! Szellemek! Mi így nevezzük akik ismerjük a földön túli titkokat. Ha valaki azt gondolja valótlanság a más világban hinni, mérhetetlenül öntelt ember.
Nem gondolhatod, hogy mindenek felett állsz és ismered a világmindenség titkait. Hisz ember vagy csupán. Titkos pillanatok amiket csak ritkán oszt meg az ember másokkal mert rögtön őrültnek nézik...Vajon miért is? Volt idő mikor végesnek hitte az ember a földet, és volt mikor laposnak gondolta. Volt idő mikor a varázslat természetes bár félelmetes velejárója volt az életnek, de vitán felül állt, hogy létezik. Volt, hogy nagy királyok hívták segítségül a mágiát, és az sem volt furcsa, hogy néhány nép az őseik szellemét idézte meg ha segítségre vagy tanácsra volt szüksége.
A világ fejlődése, kicsit mintha vissza fejlődés lenne. Az emberek szemére a tudomány fejlődésével homályos fátyol borult és hisszük amit látunk. De attól, hogy nem hiszünk dolgokban attól az még van! Ha tetszik ha nem, nem tudunk mindent és a világmindenségnek sokkal több titka van mint nekünk gyarló embereknek.
Mindenki hallott már éjszaka felismerhetetlennek vélt hangokat. Reccsen a bútor, nyikorog a padló pedig nem jár rajta senki. Megmozdult a függöny pedig szél nem jár hangok az éjszakában pedig ember sem állat sehol .
Éreztünk már rettegést a szívünkben pedig nem volt mitől félni, és borzongást a bőrünkön nyár meleg estén.
Bizsergés a tarkón, lágy fuvallat a szobában, mindenki érezte már a láthatatlan érintést.
Kis gyermek korom óta érzem hogy körül vesznek láthatatlan erők, akik hol védenek, hol irányítanak. Te nem érezted soha?
Mikor gyermek voltam apró kislány, elveszítettem valakit akinek én voltam a világ közepe. Azt kell mondjam, hogy apám az elbeszélések alapján nem volt túl jó ember, de engem a világon a legjobban szeretett. Meghalt mikor 3 éves voltam. Ezerszer gondoltam át mi lesz vajon az ember lelkével miután ebből az életéből tovább lép. Merre megy vajon ,és várja-e valaki.
Azt biztosan tudom hogy VAN olyan,hogy TOVÁBB. Istenben való hitem mellett ami már kisgyermekkoromban világos volt, hiszek a lélekvándorlásban és tudom, hogy van élet a halál után.
Azt hiszem a befejezetlen dolog nem arról szól, hogy a lélek kötelezve lenne végezze el amit nem tett meg hanem arról, hogy miközben tudta meg kellene tennie eltávozott, és nem volt ideje feldolgozni , nincs többé lehetősége lezárni az ügyeit.Nem így van!
Nincs már dolga ezen a világon.
Az élők tartják itt a holtakat.
Erős szellemi és fizikai energiánkkal fogságban tartjuk szeretteinket mert ahogy ő nem akart még elmenni mi sem készültünk fel a búcsúzásra.
Láthatatlanul fogjuk a kezét.
Apám mellettem él .
Ha ezt egy lélekorvos hallja azt mondja: A beteg ill a páciens hallucinációnak megélt álomszerű látomásról számolt be.
Az orvos a könyvekből megtanul gyógyítani.
Az orvos a társadalom nagyobb rétegei alapján elfogadott hozzáállás szerint gyógyít.
Az orvost az ember tette orvossá.
Az orvos, tudós!
A lélek betegségei a többség megítélése alapján tartandóak betegségnek.
Nem tisztázott hogy a lélek mitől, mikortól, és hogy válik beteggé.
A társadalmi szabályok ítélik meg ki mikor lesz köz, vagy önveszélyes.

DE IGENIS VANNAK CSODÁK!

Vannak csodák, és vannak hitek, és vannak mesék, álmok, és igenis vannak szellemek.
Ha eljön az idő tovább megyünk, és nem állunk meg.
Hiszünk!: Istenben
Hiszünk!: A Dalai Lámában
Hiszünk!: Az állati ösztönökben és jövőbelátásban
Hiszünk!: Az érzelem erejében!
Hisszük, hogy édesanya felemel egy autót , hogy megmentse a gyermekét
Hisszük, hogy van élet valahol egy másik idegen bolygón

Higgyünk a szellemeinkben, mert léteznek!

SOHA NEM VAGYUNK EGYEDÜL!!!

Nincsenek megjegyzések: