2009. június 13., szombat

depresszió/ Válasz egy keserűségre



" Agresszív: Nem feltétlen erőszakos, sokkal inkább az alacsony önértékelését kompenzálja látszólagos önbizalommal. Éppen mivel kitűnőnek szeretné látni magát, alul értékel másokat. Tetteti, hogy egyeduralkodó, nincs szüksége másokra, döntéseiben nem veszi figyelembe mások véleményét.

Nárcisztikus személyiségzavar

A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő ember mértéktelenül énközpontú, önszerető, a másik ember érzéseit, gondolatait nem veszi figyelembe. Magát olyan embernek tartja, akinek különleges jogai vannak. Kapcsolatai felszínesek, társaira azért van szüksége, hogy kiszolgálják, felnézzenek rá és elismerjék. Rövid ideig megnyerően is viselkedhet annak érdekében, hogy mások elismerését érezze. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő ember hosszútávú kapcsolatot nehezen létesít, de nem is vágyik komoly, bensőséges kapcsolatra. Viselkedése gyakran irigységre utal, követelőző lehet, mindent a magáénak szeretne tudni. A nárcisztikus ember kudarc esetén visszahúzódik, de ezt is gyakran a saját nagysága jeleként mutatja ki. Saját jelentőségét, a világban való szerepét irreálisan többnek éli meg, sikeresnek, tökéletesnek, hatalmasnak érzi magát, és gondolatai nagyon gyakran e körül járnak. Az ilyen ember az enyhe kritika következményeként is indulatot, feszültséget, dühöt él át, ezért az ilyen helyzeteket próbálja kerülni. Kedvességet, melegséget vár, ugyanakkor viszonozni nem tudja, tehát stabil kapcsolatot sem tud kialakítani."
klinikai pszichológiai tanszék


Pár dolog, ami ha akarjuk azonosítható bárkivel, aki hosszabb ideig ilyen módon viselkedik. De vajon vele van a baj? Ő tesz rosszat? Vagy az is lehet, hogy valaha vele tettek rosszat.

A FÉRFI DEPRESSZIÓ -- Felismerésről, kezelésről -- betegeknek és szeretteiknek
Nagy Ildikó - 2007.11.07 03:49



Miért kell komolyan vennünk?
Mert a depresszió – mint az ismeretterjesztő füzetecskét összeállító szakemberek írják—hangulatzavarokhoz tartozó pszichiátriai betegség. Mérhetetlen szenvedést okoz és az élet minden területére káros hatással van. Hátrányosan befolyásolja a családi és emberi kapcsolatokat, a mindennapi tevékenységeket, továbbá a munkahelyi -és szabadidős tevékenységeket egyebek közt.
Sokkal gyakoribb, mint gondolnánk! Hazánkban a felnőtt lakosság több mint 20 százaléka (minden 5. ember) élete folyamán áltél legalább egy depressziós epizódot. A férfiak különösen gyakran titkolják problémáikat, mert általában úgy nevelkedtek, hogy minden helyzetben erősnek kell lenniük. A depressziót pedig a gyengeség jelének tartják. A depresszió pedig nem a gyengeség jele, hanem betegség, amelyet az idegrendszer biológiai változása okoz.
A depresszió leggyakoribb, „klasszikus” formájának, a major depressziónak legjellemzőbb tünetei:
--tartós, levert hangulat
--az érdeklődés és az örömérzés elvesztése, vagy azok jelentős csökkenése
--érdektelenség-érzés ( A betegség HANGULATI csoportja)
--önvád—bűntudat
--koncertráció-és memóriazavarok, gondolkodás lelassulása, döntésképtelenség
--halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok ( Pszichológiai LELKI csop.)
--a mozgás nagyfokú lelassulása, vagy fokozott mozgáskésztetés
--fáradékonyság, erőtlenség
--étvágy-és testsúly jelentős csökkenése
--alvászavar, álmatlanság, vagy aluszékonyság (TESTI, FIZIKAI tünetek)

MIBEN MÁS A FÉRFI DEPRESSZIÓ?
Mint a fenti tünetek is mutatják, a depresszió általában befelé fordulással, bűntudattal, borúlátással és közönnyel jellemezhető. Ezzel szemben a férfi depresszióban gyakori a környezet felé irányuló agresszivitás (erőszakosság), a fokozott türelmetlenség valamint a sok „öngyógyítási próbálkozás” ( pl. túlzott alkoholfogyasztás stb. ahelyett, hogy orvoshoz fordulnának.)
A férfi depresszió jellegzetes tünetei:
-- fokozott ingerlékenység, türelmetlenség
-- a környezet felé irányuló agresszivitás (erőszakosság)
-- csökkent önkontroll, dühkitörések
-- szokatlan magatartás, csökkent önértékelés
-- túlzott alkohol- vagy kábítószer-fogyasztás
-- munkába-vagy sportba való menekülés
-- összetűzés az emberekkel, a hatóságokkal stb.
A nőkkel összehasonlítva—akiknek a depressziója többnyire szorongásban, étkezési zavarokban nyilvánul meg -- a férfiak hajlamosak a környezetükön „kitölteni, levezetni” problémáikat.
Mindezek alapján felmerül a kérdés: jobban kell félteni a férfiakat?
A depresszió talaján kialakuló sz e m é ly i s é g v á l t o z á s (melynek leggyakoribb példája az alkoholfüggőség), illetve a depresszió „okán” elkövetett, halállal végződő ÖNGYILKOSSÁG szempontjából a férfiakat jobban kell félteni!
Hiszen a depresszióhoz társuló alkohol-- illetve kábítószer-függőség teljesen el is fedheti az alapbetegséget, s ez sokkal gyakoribb férfiak körében!
Az alkoholfüggőség azonban nem az egyetlen lehetséges útja a menekülésnek.
Rendkívül káros hatása lehet annak is, ha valaki szokatlan, extrém sportokban, szerencsejátékokban stb. szándékosan keresi a veszélyt vagy kikapcsolódás nem ismerve temetkezik sportba, munkába!
A kezeletlen depresszió következményei közül a legtragikusabb az, amikor valaki önkezével vet véget életének. A férfiak és nők depressziója között fontos különbség, hogy az öngyilkosok kétharmada, háromnegyede FÉRFI! Ennek számtalan magyarázata lehet. Az egyik például az, hogy a férfiak sokkal gyakrabban választanak drasztikus öngyilkossági módszereket (akasztás, magasból leugrás stb.) Ezekben az esetekben ugyanis az életben maradás esélye kicsi! A másik: hogy végső elkeseredésükben is nehezen fordulnak orvoshoz, nehezen kérnek segítséget bárkitől!
A tantós gyógyulás kulcsa:
Az esetek túlnyomó többsége—megfelelő gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával – gyógyítható! (A férfiak és nők kezelésére nincs külön gyógyszer.) Éppen ezért kell férfiaknál a tünetekre ( vagyis a betegségre) jobban figyelni és minél előbb szakorvoshoz fordulni!

Nincsenek megjegyzések: