2009. július 10., péntek

Megérzések



Sötét volt.
Az égen kifejezhetetlenül sok csillag ragyogott. Tisztán kivehetővé vált még a laikus számára is az összes csillagkép. A hőmérséklet emelkedni kezdett, és az égbolt olyan kékké vált amilyen kéket valóban csak a jó isten keverhetett volna erre a világra.
A kislány az ablakban ült, egy harmadik emeleti lakásból figyelte ahogy megváltozik a világ, és valami megfogalmazhatatlan történik vele. Nem érzett a bőrén fájdalmat , de tudta mi történik, és azt is, hogy miért.
Elérkezett.
Itt volt az idő a lezárásra.
A hőmérő higanyszála már olyan magasan volt, amiről még a kicsi lányka is tudta , nem lehetne túlélni. Ebbe bele pusztulna a világ. Mi történik itt? Felnézett az égre, és hihetetlen dolog történt. A csillagképek lassan elkezdtek szétválni , és egyenként siklottak az égről a föld felé.
Csodálatosan szép volt. A hulló csillagok beragyogták a világot, betakarva a fényükkel a földet.
Megint rápillantott a hőmérőre, de most nem felfelé, hanem lefelé indult. A csillagok sűrűn szálltak alá az égről, a levegő sebesen hűlni kezdett, megfagyott a világ.
A bolygót víz lepte el, a megfagyott csillagok szétrobbantak a földre érve, és hatalmas vízárral terítették be a bolygót. A gyermek csak nézte ahogy eltűnik minden ami ismerős volt számára, ahogy eltűnik a ház, az utca, eltűnik a játszótér, eltűnik a világ. Fázni kezdett, hozzá érintette arcát a csukott ablakhoz, becsukta a szemét, és azt képzelte álmodik.
Lassan lefeküdt az ágyára, magára húzta a takaróját, és elfogadta csendesen, hogy meglátott valamit, ami még nem történt meg. Nem volt oka kételkedni az álmokban, elaludt.
15 évvel később, egy reggel felfigyelt egy érdekes hírre :


"Gyorsul a globális felmelegedés
Fordított jégkorszak
Az idei tél bővelkedett váratlan fordulatokban: először az átlagosnál jóval hidegebb hőmérséklettel, majd pedig hirtelen felmelegedéssel lepett meg minket. Az időjárás ezen tréfája akár a globális felmelegedési folyamat sebességének analógiájaként is felfogható. A legújabb vizsgálatok alapján ugyanis a tudósok úgy vélik: a korábbi feltételezésekkel ellentétben a jégkorszaknak nem több ezer évig tartó, hanem rendkívül gyors felmelegedés vetett véget. Ennek alapján Jeffrey P. Severinghaus professzor azt állítja: a mostani körülmények között akár huszonöt év is elegendő ahhoz, hogy Földünk éghajlatában drámai változás következzen be. A jelenségről a National Geographic és a Science cím? amerikai tudományos magazinok számoltak be.

repulo
Az izmiti olajfinomító a törökországi földrengés után. Füstjelek Fotó: MTI

Sokan talán örülnének, ha a 47. szélességi fokon fekvő Budapest éghajlata hirtelen a 26. szélességi fok körül található Miami Beachéhez hasonlóvá válna. Mások talán fantazmagóriának tartják az ötletet. A legújabb tudományos vizsgálatok alapján azonban a tudósok azt állítják: ilyen drámai változás akár huszonöt év alatt is végbemehet, hiszen erre a múltban is volt már példa.
A Massachussetts Technological Institute (MTI) kutatói ugyanis kiderítették, hogy korábbi feltételezésekkel szemben a jégkorszaknak szintén egy viszonylag hirtelen hőmérsékletemelkedés vetett véget. Jeffrey P. Severinghaus, az amerikai Scripps óceánkutató intézet munkatársa ugyancsak azt állítja, hogy a jégkorszak végén a Föld hőmérséklete alig húsz év alatt mintegy tizenhat Celsius-fokkal melegedett fel, ezért egyáltalán nem kizárt az az elképzelés, hogy az üvegházgázok jelenlétének megnövekedése miatt napjainkban is zajló globális felmelegedés hirtelen fordulattal felgyorsulhat. Severinghaus úgy véli: a Föld éghajlata nem tekinthető "állhatatosnak" – stabil lehet ugyan hosszabb időszakokra is, ám megfelelő körülmények esetén hirtelen változáson mehet keresztül.

jeghegy
Fogytán van az Anktartisz jege. Édesvíz az óceánban

"Tíz évvel ezelőtt fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen gyorsan is végbemehet éghajlatváltozás", mondja Maureen E. Raymo, az MTI professzora. Az intézet dolgozói nemrégiben egy szimulációs modell segítségével rekonstruálták az elmúlt hatszáz év hőmérsékletét, s arra a felfedezésre jutottak, hogy a legmelegebb az 1997-es, az 1995-ös és az 1990-es év volt.
Állításaik összhangban vannak a Meteorológiai Világszervezet (WMO) jelentésével, amely a hivatalosan 1860 óta mért adatok alapján szintén arról számol be, hogy az eltelt időszakban a kilencvenes évek volt a legmelegebb évtized. Európában a tavalyi év szeptembere bizonyult a század legforróbb hónapjának: a hőmérő higanyszála Németország északi részén négy és fél, Norvégiában pedig öt Celsius-fokkal kúszott magasabbra az átlagosnál. Norvégiában egyébként novemberben hat-hét fokkal volt melegebb az előző évekhez képest. Oroszországban az elmúlt június és július hozta az eddigi legnagyobb hőhullámot: az átlaghőmérséklet öt Celsius-fokkal volt magasabb a megszokottnál. Angliában, ahol 341 éve mérik hivatalosan a hőmérsékletet, szintén az elmúlt esztendő volt a legmelegebb.
Az időjárásra ható legfontosabb eseménynek a huszadik században az 1998-ban fellépő El Nino bizonyult. (Hetek 1998. február 21., Támad a Kisded). Az átlagosnál melegebb tengeri áramlás hatására az amerikai kontinensen az elmúlt száz év legmelegebb és legcsapadékosabb januári és februári hónapjait mérték. "Bizonyos értelemben az El Nino egyfajta előrejelzésként értelmezhető a jövőre nézve", mondja D. James Baker, az óceánokkal és az atmoszféra jelenségeivel foglalkozó amerikai intézet titkára. "Vizsgálódásaink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a globális felmelegedés először az időjárásban mutatja meg hatásait. Más szavakkal, az El Nino csupán ízelítő abból, amire akkor számíthatunk, ha a Föld felmelegedése továbbra is ilyen ütemben folytatódik."
A légkör felmelegedése elsősorban a tengeráramlásokkal van összefüggésben, amelyek a szél mozgására, a Nap felmelegítő hatására, a lehülésre, illetve a tengerfenék domborzatának befolyására vezethetők vissza. Egy 1995-ös kutatás során a tudósok mélytengeri fúrásokat hajtottak végre, melynek során a tenger alján található üledék vegyi összetételének és szerkezetének tanulmányozása során arra a következtetésre jutottak, hogy a múltban számos jelentős vulkánkitörés történt a tengerfenéken, melyek alkalmával a légkörbe kerülő metán szintén felgyorsította a felmelegedés folyamatát.
Az elmúlt évtizedekben azonban a Föld felmelegedését talán legszámottevőbben kiváltó tényező az emberi tevékenység következtében egyre inkább felgyülemlő "üvegházgázok" voltak. "A vizsgálat egyértelm?en bizonyítja, hogy az emberi tevékenységek milyen nagy mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez", mondta Herman Zimmerman, a Massechusetts-i Egyetem kutatási programjának igazgatója.
"Rendkívül instabil időszak végén élünk – véli Raymo professzor. – Mind ez ideig a tudósok az éghajlat lehülését várták, ám az atmoszférában felgyülemlő szén-dioxid és egyéb üvegházgázok hatására bekövetkező felmelegedés keresztülhúzta a számításainkat".
Az iparosodás következtében az elmúlt száz év során a légkör szén-dioxid tartalma 25 százalékkal megnőtt. A tudósok úgy vélik, ha a szén-dioxid jelenléte továbbra is a mostani mértékben növekedik, azáltal tovább gyorsul az amúgy sem lassú felmelegedés. A magasabb hőmérséklet hatására felolvadó jéghegyek megemelhetik a tenger szintjét, és áradással fenyegetik az alacsonyan fekvő tengerparti vidékeket. A gleccserek világszerte gyorsabb ütemben olvadnak, mint valaha. "Egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak a meleghullámok és a szárazságok", állítja Michael Mann, a Massechusetts-i Egyetem kutatója. A szén-dioxid tartalom másrészről viszont a középső, illetve a felső légkörben lehűlést okoz. A Földtől mintegy 50-90 kilométeres távolságban, a sztratoszféra feletti mezoszférában évente körülbelül egy Celsius-fokkal csökken a hőmérséklet, írta egy tavaly év végi cikk a New Scientist hasábjain. Ez tízszer nagyobb mértékű, mint eddig gondolták. Gary Thomas, a Coloradói Egyetem professzora úgy véli, a mezoszféra lehűlése szintén azt bizonyítja, hogy a Föld éghajlata igenis változik. A számos kutatási eredmény ellenére azonban Raymo professzor szerint "a tudósok számára még mindig megmagyarázhatatlan, hogy mi az igazi kiváltó oka a hirtelen éghajlatváltozásoknak"."

Álmok vagy valóság? Nem tudhatjuk soha, hogy jelet kapunk- e vagy valóban csak a képzeletünk játszik velünk. Megérzem a veszélyt. Szerintem mindenki más is képes rá, csak már túl fáradtak, és túlságosan ember az ember ahhoz, hogy higgyenek a nyilvánvaló jeleknek.
Lehet jobban oda kellene figyelni, és használni az ősi ösztönöket, akkor észre venné mindenki, hogy merre van a helyes út. Haladni lehet bárhová, bármikor. De vajon melyik út vezet az élet felé??

Nincsenek megjegyzések: