Válás

Azon tűnődtem mit jelent a közös megegyezés egy válás alatt. Nagyon úgy tűnik azt, hogy mindkét fél ugyan azt akarja. A sors fintora, hogy épp azért jut el valaki a válásig, mert lassan semmiben nem értenek egyet, erre jön egy ilyen dolog, és aztán mindenben. A baj csak az, hogy ilyenkor már a minden azt jelenti, mindent, csak téged nem. Megegyezés szerint nem akarsz az illetővel többé együtt élni, együtt lenni, együtt gondolkodni, és még sorolhatnám, de vannak dolgok amik így is okozhatnak problémákat.
Lépésről, lépésre:
Első körben rádöbbensz, hogy ez a valami amiben élsz már nem hosszan fenntartható állapot.
Miután minden kapcsolat megszűnik, és az érdeklődési kör is mereven megváltozik azt veszed észre csak nehezíti az életed a kapcsolatod, nem segíti. Pedig első sorban erről kell szóljon a házasság. Jóban, rosszban.
Persze mindenki próbálja megmenteni a maga módján , főleg ha hosszú együtt töltött évekről beszélünk, de miután rájövünk, hogy értelmetlen el kezünk újra egyedül építeni. Először csak fejben, aztán tettekkel is.
Eljön a pillanat mikor beszélni kell róla. Ha vannak gyerekek akkor főleg tisztázni kell a dolgokat, hogy ki, hogyan merre tervezi az életét, még akkor is ha előre láthatólag a külön költözés akadályokba ütközik.
MIÉRT?
Mert már nem vagyunk házasok! Mert most még nem látjuk, de egyszer, valószínűleg ha eljutottunk idáig hamarosan külön életet fogunk élni. Pillanatnyilag egyáltalán nem tűnik fontosnak megbeszélni mi lesz a gyerekekkel, a lakással vagyonnal, pedig rettentő fontos tudni mi marad nekünk, hogyan, és mivel kezdjük újra az életünket. Ha valaki hosszú ideig élt házasságban az a válás után nem folytatja, hanem nulláról kezdi az életét, de tudni kell mennyire. A gyerekek biztonsága nagyon fontos, nem lehet dolgokat megoldani majd egyszer.Ebben az esetben dönteni kell, méghozzá úgy, hogy senkinek ne legyen rossz. A bíróság döntése nem egykét napra szól! Meg kell beszélni, át kell gondolni ki mit ad fel, ki mit visz. Ez a közös élet maradványa, csak rajtunk múlik , hogy osszuk el amit együtt létrehoztunk. Maga a válás soha nem egy felemelő dolog, nem jár mosollyal, és jó poénokkal. Ha két ember mellette dönt, úgy tegye, hogy a közös élet valóban lezárt legyen, ne kelljen újra, és újra nekifutni egy pernek, mert kimaradtak döntések, és később kezdünk el gondolkodni rajta, hogy az a "szőnyeg"még kellett volna nekem.
A gyerekeket is megviseli ha a szülei válnak, bár ez nem két napos probléma után alakul így, valószínű tudják ők, talán előbb mint mi, hogy valami tönkre ment. Nem kell, hogy kitegyük őket még egy hosszadalmas pernek ami szintén az idegeinkre fog menni, azért, mert döntésképtelenek vagyunk a válásunkkor.
Közös megegyezés azt jelenti, mindketten ugyan arra a döntésre jutottunk. Együtt nem megy.
Én azt mondom, ne várjunk míg gyűlölet lesz a vége, hisz évekig társak voltunk. Váljunk el valóban megegyezve, bizalommal, barátsággal, és fogadjuk el a tényt, hogy valami véget ért. Valószínűleg épp eleget vitáztunk míg eljutottunk Idáig .