Szemek. A tekintete vonzó, és tele van tűzzel, a szíve hevesebben ver, az érzékei elsöprik az összes valós tudatot, csak azt érzi hajtja valami megmagyarázhatatlan. Megdobban a szív, mintha először tenné. Vajon hol volt eddig? A pupillája kitágul, mintha sötét éjszaka lenne, és a szemében ott ég valami amire nincsenek szavak. Az illata mint maga a mámor. Honnan való ez az éden? Honnan jön ez a fergeteg ami magával sodor mintha egy hatalmas tűzfelhőben állna, de nem érez fájdalmat. Vagy mégis? Mi ez az érzés, ami egyszerre fáj, és egyszerre kínoz, és egyszerre akarom életem végéig. Most látta meg először. Valami hang a fülében, vagy inkább még beljebb a lelke legmélyebb zugában azt súgja halkan, hogy alig hallani, szinte csak érezni: SZERELEM Ráköszön kedvesen. A leheletétől borsódzik a bőre, ez a lágyabbnál lágyabb érintés, elég a teljes összeomláshoz. Oh akarom, igen, akarom örökké. Akarom, hogy szólj, hogy mosolyogj, hogy szeress , gyűlölj, hogy bánts, hogy kínozz, csak legyél az eny...