Nagyon boldog 17. születésnapot kívánok Ivettnek :) szeretlek!
Bejegyzések
Vérző széttépett darabokra szakadt életek, szennyes mocskos emlékek, eltorzult világ, ez lenne minden ami belénk mar amíg élünk csak a fájdalom és a keserűség kísér minket . Menekülni lehetetlen ebből a beszűkült életből. Fekete felhők dermesztően hideg fagy a szívünket körülvevő határtalan fájdalom míg egyszer csak nem marad a semmi, és nem leszünk senkik. Marad a magány ami eltorzítja az érzékeinket. Semmi fájdalom, semmi érzés, nem marad szerelem, nem marad bánat és nem marad boldog pillanat sem mert a sötétség felemészt mindent. Valamikor a kezdetek kezdetén még ott volt mindenkiben az élni akarás, még volt miért élni, még volt mit tenni volt mire várni. Mára a csalódások egyszerűen felőrölték az érzéseket és csak lebegünk a semmiben , keresve azt az utat ahol még megtalálhatnánk az életünket. Nincsenek rózsaszín felhők, a szerelem pedig soha nem is volt. Nem kell, hogy szerelmi csalódás kísértse a lelkünket, elég csak nagyon- nagyon istentelen módon magányosnak lenni. A fájdalom m...
VILÁG VÉGE
Elsötétülni látszott minden, és megszűnt létezni az összes fizikai kapcsolat a világgal. Nem érzett fájdalmat. Egy rétre került ahol mintha nem is lenne gravitáció, csak selymes kellemes sőt szinte szavakkal kifejezhetetlen gyengédség. A virágok mintha sablonnal készültek volna olyan tökéletesek voltak. A Jó Isten ilyennek teremthette őket mielőtt a természet erői megtépázták volna. A fény olyan erős volt, hogy tudta ha ez a retináján áthatol nagy fájdalommal kísérve veszíti el a szeme világát. Nem történt semmi. Sem vakság, sem fájdalom, csak a rendíthetetlen béke. Lassan sétálni kezdett a réten , bár a lába mintha nem is érintette volna a földet, és haladt egyre közelebb a nagy fényesség felé. Hirtelen a semmiből egy hatalmas , mondhatni gigantikus méretű kapu jelent meg, és ahogy egyre közelebb ért hozzá, fokozódott benne a teljes harmónia , tökéletes boldogság érzése. Tudta, ha megérinti a kilincset minden megváltozik és soha többé nem térhet vissza. ezen a kapun túl valami ...
Más világ...
Van egy olyan hely, ahol élő ember nem, vagy csak nagyon ritkán járhat. Nem hisznek nekem Nem baj, attól még van! Szellemek! Mi így nevezzük akik ismerjük a földön túli titkokat. Ha valaki azt gondolja valótlanság a más világban hinni, mérhetetlenül öntelt ember. Nem gondolhatod, hogy mindenek felett állsz és ismered a világmindenség titkait. Hisz ember vagy csupán. Titkos pillanatok amiket csak ritkán oszt meg az ember másokkal mert rögtön őrültnek nézik...Vajon miért is? Volt idő mikor végesnek hitte az ember a földet, és volt mikor laposnak gondolta. Volt idő mikor a varázslat természetes bár félelmetes velejárója volt az életnek, de vitán felül állt, hogy létezik. Volt, hogy nagy királyok hívták segítségül a mágiát, és az sem volt furcsa, hogy néhány nép az őseik szellemét idézte meg ha segítségre vagy tanácsra volt szüksége. A világ fejlődése, kicsit mintha vissza fejlődés lenne. Az emberek szemére a tudomány fejlődésével homályos fátyol borult és hisszük amit látunk. De attól,...
Diablo2
Lassan két éve élvezi a család majd összes tagja ezt a játékot. Bevallom nekem kimondottan gyomor összerándulós, rettegős pillanatokat is okozott, és még ma is kiakadok mikor Diablo közelében beremeg a föld. :) Imádom, és elképzelhetetlennek tartom, hogy a gépemen ne legyen örökös helye a játéknak. Hallottam én is mint mindenki, hogy a harmadik rész hamarosan elérhető lesz , csak reménykedni tudok, hogy hasonló örömet szerez majd mindenkinek. Kicsit elakadtunk rajta, hogy a játék jelenlegi karakterei közül csak a barbár marad meg tulajdonképpen, remélem ez csak rémhír. Nálunk a családban mindenkinek meg van a maga karaktere és bármennyire furcsán hangzik is hasonló az életben levő tulajdonságainkhoz. ezen jót nevettünk, de valóban ha az ember sokat játszik a játékkal egy idő után majdnem azonosul a karakterével, és mikor egymást mentjük bizony egymásra is gondolunk közben. Nálunk a Diablo 2 családi játék , apa kivételével aki túlságosan földhözragadt, hogy beleélje magát és szenvedél...
